Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - HAGYOMÁNY - Szénássy Zoltán: Nyolcvan éve halt meg Klapka György
a német szövetségből, hogy a német birodalom Passaunál és a cseh hegyeknél lezáródott, s a vereségből ocsúdó Ausztria — olasz és német aspirációitól megszabadulva — most érett meg igazán a dualisztikus államszerkezetre. Ilyen európai politikai előzmények után kerülhetett sor 1867 februárjában az Osztrák-Magyar Monarchia létrehívására, gróf Andrássy Gyula — Kossuth egykori, 1849. évi belgrádi és konstantinápolyi különmegbízottja — kormányalakítására. Az 1867. február 17-én bejelentett Andrássy-kormány, s az egyidejűleg nyilvánosságra hozott dualista államberendezkedés révén Magyarország — mint mondották — „alkotmányjogilag“, azaz közjogilag önálló állammá vált. Valójában azonban az osztrák és a magyar uralkodóosztályok uralmi szerződése megszűntette az újabb közeledési és együttműködési lehetőséget a magyarországi népek között. Megkezdődött s a monarchia 1918. október 31-én bekövetkezett felbomlásáig egyre (fokozódó erővel tartott a nemzetiségi küzdelem és az antagonizmus eddig nem észlelt hevességű folyamata. A felszín alatt zajló erőmérkőzésből egyelőre kevés vált nyilvánvalóvá. Az azonban bebizonyosodott, hogy a megváltozott -bel- és külpolitikai viszonyok lehetőséget adnak az emigránsok számára a „felelősságrevonás nélküli hazatérésre“. A hazatérők sorában Horváth Mihály, Türr István és annyi más jelentős személyiség mellett ott találjuk Klapka tábornokot is. Ö is — mint a többi egykori forradalmi emigráns — az itthoni közéletbe bekapcsolódva, a Deák-párthoz csatlakozott, s ennek révén lett tagja a kiegyezése rendszer országgyűlésének. „Mint új ember kerültek a képviselőházba a kormánypárt részéről a fiatal Széli Kálmán, aki csakhamar a parlament egyik leghasználhatóbb tagjának bizonyult, Falk Miksa, a kiváló publicista, Wahrmann Mór, a budapesti kereskedővilág nagytekintélyű reprezentánsa, Hódossy Imre, aki kiváló jogi tudásával a Deák-párt szabadelvű csoportjának egyik erőssége lett, Klapka György stb.“ — írja a kiegyezési országgyűlés társadalmi szerkezetéről szóló tanulságos áttekintésében Gratz Gusztáv, a dualizmus korának lojális krónikása.1 Hogyan értékeljük mindezt Klapka vonatkozásában? Valóban így viszonyulna Klapka, a forradalom és szabadságharc egykori hadvezére, az államszövetség gondolatát fölvető emigráns forradalmi diplomata, az emigráció abszolutizmus elleni harcának katonai és gazdasági szervezője a „kiegyezők“-höz, 1867 politikai, hatalmi konclesői- hez? A kérdés megválaszolása differenciált vizsgálatot igényel, amit itt és ez alkalommal csak főbb vonásaiban vázolhatunk. Való igaz, s (kár lenne ezen valamit is retusálni, csiszolni vagy szépíteni: Klapka tábornok hazatérése és a közéletbe való feltűnés nélküli bekapcsolódása vérbeli „realista“, de nem opportunista manőver volt. Nem kevésbé merész és eredményes Klapka sok katonai és politikai fegyvertényénél. Klapka tehát — az emigráció végleges felbomlásaikor — nem vállalta többé a meddő emigrá1 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. I. köt. Bp. 1934. Magyar Szemle Társaság. 55. 1.
