Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról
Vajon szókészletünk mekkora része kapott helyet a TESz.-ben? (a szótárnak ezt a rövidítését a szakirodalom már rendszeresen használja). Természetesen nem az egész. Olyan szótár nincs, amely egy élő nyelv teljes szókészletét egyidejűleg regisztrálni tudná. A teljességre törekedni lehet, gyakorlatilag azonban elérhetetlen. Minden gyűjtés tehát válogat, ezt tette a TESz. is. A gyűjtők és szerkesztők feldolgozták a magyar köznyelv teljes törzsállományát (az Értelmező Szótár alapján), s ezt kiegészítették a többé-kevésibé közkeletű tájszavakkal (pl. bács .számadó juhász, badár .pajkos’, baggadoz .bukdácsol’, bagrena .akácfa’, bákány ,a káka buzogányos feje’, valamint elavult vagy elavuló szavainknak tekintélyes részével (pl. bakacsin .gyászszövet’, balázsol .bizonyos szertartás keretében torokfájás ellen óvó áldásban részesít, banga .bamba’, barkó .oldalszakáll’ beléndes .parázna’, bélista .elbocsájtásra kijelölt alkalmazottak névjegyzéke’, biber .paprika’). Nem fukarkodtak a modern élet jobbára nemzetközi jellegű műveltségszavainak, illetőleg a familiáris hangulatú vagy éppen argó szavak besorolásával sem (pl. bizmut, bifsztek, biológia, bizsu, blokád, blokk, boksz, boleró, bifláz, blamál, bliccel, bringa, cucc). Nem kerültek be a TESz.-be — elvszerűen — a magyar tulajdonnevek, ezek feldolgozása egy más típusú szótár feladata. A szótár felbecsülhetetlen értéke a nyelvtudomány számára nyilvánvaló. Nemcsak azért, mert a szókincsünkre vonatkozó tengernyi ismeretet teszi egyszeribe könnyen hozzáférhetővé, hanem azért is, mert minden esetben kritikai értékelést, sok esetben módosított vagy új szófejtést nyújt a kutató számára. A társtudományok egy minden eddiginél teljesebb etimológiai anyagot tudnak a maguk szempontjából hasznosítani. Igen fontos szerepet tölthet be a nyelvi közműveltség emelésében is. Nyilvánvaló,^ hogy az anyanyelvi oktatásban — az általános iskolától az egyetemig a szótár eredményeit — lépten-nyomon hasznosítani lehet, annál is inkább, mivel a szerkesztők, nagyon helyesen, a szócikkek etimológiai részét igen közérthetően, olvasmányosan fogalmazták meg. À TESz. azzal, hogy szavaink történeti adatait és jelentéseit is megadja, illetőleg, hogy elavult és tájszavaink egész tömegét is feldolgozza, egy-egy kisebb könyvtárban, akár a pedagógusok vagy szerkesztők magánkönyvtárában több szótár funkcióját is be tudja tölteni. Eligazít bennünket általában olyan kérdésekben, amelyekre egyébként az Értelmező Szótár vagy a ma már alig hozzáférhető Magyar Nyelvtörténeti Szótár és Magyar Tájszótár tud csak választ adni. Meg kell említeni egy nem lényegtelen formai vonatkozást iis* a szócikkek megszerkesztését és tipográfiai kivitelezését a szerkesztők és a nyomda mintaszerűen végezték. Ha összegezni akarjuk a TESz. jelentőségét, semmiképpen sem túlzás azt állítani, hogy korszakalkotó vállalkozás. A megjelent két kötet hazai és nemzetközi visszhangja kitűnő, a kritikák a legteljesebb elismerés hangján szólnak róla. A mű méltó lezárása a magyar szótártörténeti kutatás egy évszázados kitartó, szívós munkájának, s nyilván elindítója egy újabb, még magasabb szintű vizsgálati korszaknak. Terjedelmével, színvonalával felülmúl minden eddigi hazai vállalkozást, de a jelek szerint a nemzet közi etimológiai irodalomban is a csúcsteljesítmények között fogják számon tartani. Bizonyítéka annak is, hogy a kollektív munka mekkora fölényben van az egyéni erőfeszítéssel szemben; a vállalkozás ütemtervének példás, ritkán tapasztalható pontos betartása egyebek között ezt is igazolja. — Közismert, hogy a szótárírás egyike a legnehezebb szellemi tevékenységeknek: alapos szakmai műveltséget, kritikai érzéket, a bonyolult összefüggések felismeréséhez különös rátermettséget és nem utolsósorban szívós munkát követel. Hálásak lehetünk a szótár főszerkesztőjének, szerkesztőinek, íróinak, hogy immár egy évtizede lankadatlan buzgalommal, egyéni tudományos terveikről is lemondva, tudósi alázattal végzik feladatukat. A jól megérdemelt siker otthon és külföldön sem maradt el, biztos, hogy a befejező kötet megjelenésével a magyar nyelvtudomány történetének egyik legszebb, legpéldamutatóbb vállalkozását ünnepelhetjük. IRODALOM Bárczi Géza, A’ magyar szókincs eredete. Bp. 1958. 2. kiad. Bárczi Géza, A magyar szókincsre vonatkozó etimológiai kutatások jelenlegi állása: Magyar Nyelv 63. k. 285. 1. 340
