Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról
ban: minimális terjedelemben maximális számú információt nyújtanak. — Bárczi a SzófSz.-on kívül még egy nem szótári jellegű könyvvel gazdagította a magyar lexikológiát: A magyar szókincs eredete (Bp. 1958. II. kiad.] című monográfiájával. Áttekintve a magyar szókészlet kutatásának legfontosabb eseményeit, meg kell vizsgálnunk, hogyan sáfárkodik a mai nyelvtudomány a gazdag örökséggel. Elöljáróban is megállapíthatjuk, hogy az örökösök méltóknak bizonyultak elődeikhez; az a vállalkozás igazolja ezt legmeggyőzőbben, amelyről az alábbiakban számolunk be. Űj etimológiai szótárunk „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.“ Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének közös munkájaként. Főszerkesztő: Benkő Loránd. Szerkesztők: Kiss Lajos, Papp László. írták: Farkas Vilmos, S. Hámori Antónia, Hexendorf Edit, P. Hidvégi Andrea, Kiss Lajos, Kubínyi László, Papp László, Pusztai Ferenc (a II. k.-től Kiss Jenő és Zsilinszky Éva is) I. Bp. 1967. 1142 1., II. Bp. 1970. 1111 1. •— A befejező III. kötet megjelenése 1973-ban esedékes. A munkálat célját a bevezető szabatosan fogalmazza meg, e szerint a szótár „Összegezi, kritikailag értékeli és a szükséges kiegészítésekkel bővíti azt a hatalmas szótörténeti-etimológiai ismeretanyagot, amely a magyar szókészlet kutatásában felhalmozódott“. A magyar szótörténeti vizsgálatok évszázados aprómunkájának összegezése — Bárczi szerényebb méretű szótára mellett is, amely egyébként már három évtizede jelent meg — feltétlenül esedékes volt. A szintézis tervezői igen helyesen a szótári formát választották, ez felel meg legjobban a nemzetközi gyakorlatnak, a ' hazai hagyománynak, ez a legalkalmasabb módja mind a kritikai áttekintésnek, mind a tájékoztatásnak, egyszersmind legjobb ösztönzője a további kutatásnak. A „történeti“ ■ szó nem véletlenül került a címbe, illetőleg a szótár célját megfogalmazó passzusba. A szerkesztők fontos elvi állásfoglalása volt kezdettől fogva, hogy nemcsak a szó etimológiájával törődnek, hanem történetével, sorsával is. Az etimológiának és a szó történetének tömör összefoglalásán kívül minden szócikk egyéb, igen fontos információkat i9 tartalmaz, felépítésük is — igen célszerűen ehhez igazodik. Mindegyikük ti. három részre tagolódik: 1. az első, az ún. szótörténeti rész adatszerűén végigkíséri a szavak egész magyar nyelvi életútját, közli a legkorábbi előfordulásokat, a fontosabb alaki és jelentésbeli változatokat, módosulásokat. Például az állat szó esetében a Jókai-kódex (1372 után) megfelelő részletét: „meg latogatny az bánatos azcny állatot“, majd a szó régi jelentéseinek egész sorát (mindig évszámhoz kötve): .állapot’, ,lény’, .dolog’, .lényeg’, .termet’, .eszköz’ és a legutoljára kialakult jelentést 1519-ből: .szerves anyaggal táplálkozó élőlény az ember kivételével’ (az 1519-i Debreceni-kódex az állat szót természetesen nem így határozza meg, hanem ilyen, tehát már a mai jelentésben használja). Számos nyelvemlék feldolgozásával a szótár igen sok szavunknak az eddiginél jóval korábbi előfordulását tudja igazolni; — 2. a szócikk második fő része, az etimológiai magyarázat az eddigi szótörténeti és sző- fejtő szakirodalom tüzetes kritikai feldolgozásával készült, nem ritka azonban a jelentősen módosított, sőt teljesen új etimológia sem. A finnugor eredetű szavak esetében „A magyar szókészlet finnugor elemei“ című, egy másik befejezéshez közeledő szótári vállalkozás eredményeit használták fel a szerkesztők. Példaként hadd idézzük a feleség szó magyarázatának egy részét: „Származékszó: a fel főnévből (ez finnugor eredetű) jött létre -ség képzővel; vö. uraság, asszonyság. Keletkezésének alapja a fél .párosán összetartozó dolgok egyike; társ, feleség’ jelentése volt. Más nyelvekben is kimutatható, hogy .egyenlő <rangú, nézetű>, hasonló; társ, közelálló’ jelentésű szavak váltak a házasfárs megjelölőivé; vö. finn puoliso — .feleség’ (<:puoli /fél’); latin socius (nőnemű socia) .társ, részes, szövetséges’, középlatin sccia .feleség’... Az a nézet, amely szerint elhomályosult összetétel a fél-nek feles származékából és egy ugor eredetű *ég .anya; nő’ szóból, téves. Törökből való származtatása elfogadhatatlan“. — 3. A szócikk utolsó része elsősorban a szakemberek igényeit tartja szem előtt: a szó kutatásának a bibliográfiáját közli, a magyar nyelvészeti gyakorlatnak megfelelően lapszámig terjedő részletességgel. 339