Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - Szlovák betyárdalok

Szlovák betyárdalok

megölték, megölték

Megölték, megölték Urszínit, Kapusztát. Ártatlanok voltak, az urak is tudták.

„Urszíni, Kapuszta, ugyan mit loptatok, hogy a kezeteken acéibilincs ragyog?“

„Nem loptunk mi semmit, csak egy koszos bárányt. Besztercében mégis

akaszíófa vár ránk.

Besztercei határ,

Jakubovi patak.

Oda szabadságunk, ránk teszik a vasat.“

tölgyfaerdő, deszkahodály

Tölgyfaerdő, deszkahodály — Eressz, bacsa, lányok után.

Alig pirkad, itthon leszek, reggelre még meg is fejek. Tögyfaerdő, vénember — Minden este eressz el.

juha im, juha im

Szomorú a csengő juhaim nyakában. Visznek a bitóra, eddig gyalog jártam.

Juhaim, juhaim, mind tiszta feliérben, kitelt az esztendőm, akasztófa bérem.

édesanyámnak üzenem

Édesanyámnak üzenem,

Hulló könny az én levesem.

Nem kell nekem már vacsora, Visznek a hajdúk bitóra.

Mondjátok meg az anyámnak, Varrjon két inget fiának.

Az egyik legyen vászonból,

A másik három szél gyolcsból.

Felakasztanak egyikben, Eltemetnek a másikban.

Ne akasszanak tölgyfára,

A galamboknak prédára.

Inkább végezzem fenyőfán,

Oda jár vízért a rózsám.

Míg a korsóját megmeri,

A madarakat kergeti.

Hess, madár, hess a fészkedre. Már a szemét is kikezdte.

Hess, karvaly, hess el más fára. Nem volt e legénynek párja.

kinn a tanyán

Kinn a tanyán egy akolban öreg bacsa fekszik holtan. Agyonverte a bojtárja, rávallott az ónosfája.

303