Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - Kindernay Ede: Utolsó felvonás (próza)

ígérték, hogy ha majd visszajönnek a felszabadító német hadak, akkor kárpótlást nyújtanak. Ha ne adj Isten nem jönnének vissza, akkor úgyis mindegy...

Március 30-án elcsendesedtek az utak. A menekülők már messze jártak. A somorjai magyar katonai parancsnokság tábori csendőrei és a helybeli csendőrség végrehajtották az utolsó razziát. Katonaszökevényeket és 15 éven felüli levente fiatalokat kerestek.

Dél volt. Ebédnél ültünk. Egyszer csak a szomszéd fia, Sanyi rohant be a konyhába:

— Józsi, azonnal menekülj! Az utcán két irányból is csendőrök vonulnak. Minden házba bemennek.

Torkomon akadt a falat. Hirtelen forróság öntött el, aztán hideg veríték. Most fognak el, az utolsó napokban, mikor már a szovjet hadsereg nincs messze! Nem! Felugrottam a székről, egy öreg télikabátot kaptam magamra, és futtában csak ennyit mondtam:

— A szérűskerten keresztül az urasági földekre megyek, ott elrejtőzöm az egyik kórórakásban.

Lélekszakadva rohantam a kukoricaföld felé. Az úton teherautók közeledtek a falu felé, mindegyik könnyű gyalogsági ágyút vontatott. Motorizált tüzérség. Tizenöt kocsit számoltam meg. A nagy távolság miatt nem tudtam felismerni, hogy magyarok-e vagy németek. Egy ideig hallatszott még a motorzaj, aztán újra csend lett. Hűvös északi szél támadt. Fázósan húztam össze magamon a kopott télikabátot. Beljebb húzódtam a kórórakásba. Jóleső melegség vett körül. Nem tudom, meddig aludtam. Arra ébredtem, hogy a nevemet kiabálták. Az unokatestvéreim kerestek. Kimásztam a kórőra- kásból. Sötét, hűvös este fogadott.

— Mi van otthon? — kérdeztem, és szorongva vártam a választ.

— Nincs semmi baj. Délben, azután, hogy eltűntél, a csendőrök átkutatták a házat. Mindnyájunkat igazoltattak. Katonaszökevények után érdeklődtek, no meg leventék után. Aztán elmentek.

Nagy megkönnyebbüléssel vetem tudomásul a híreket. Megnyugodva indultam hazafelé. Otthon, az udvaron több katona ácsorgott két teherautó körül. Nem törődtek velünk. Néném nagy örömmel fogadott:

— A katonák azt beszélik, hogy az oroszok már csak tíz kilométernyire vannak. Reggelre itt lesznek. Nem fekhetünk le. Ki tudja, mi történhet még.

— Bizony — jegyeztem meg —, leghamarább az történhet, hogy egy orosz felderí- tőgép harcoló alakulatnak fogja tekinteni ezeket a tüzéreket.

— És mi lesz akkor? — kérdezték egyszerre mindnyájan.

— Az oroszok bemérik a falut, és tüzérségi tűz alá veszik, vagy pedig idedobnak egy-két bombát. De ennek nem kell bekövetkeznie. Nem állítom, hogy így lesz — tettem hozzá, hogy megnyugtassam őket.

Kimentem az udvarra. A katonák a leponyvázott teherautókban készítettek maguknak fekhelyet. Az utcán a beosztott őrség sétált, négyen voltak. Az utolsó őrszolgálatot teljesítik — gondoltam magamban. Elsétáltam a felső faluvégre. Itt négy ágyút állítottak fel. Jól elrejtették őket a fák között. Mindegyiknél ketten teljesítettek szolgálatot. A. j

— Honnan jöttek? — kérdeztem kíváncsian. — És mit fognak most csinálni?

— Elmondhatjuk. Már nincs titok. Holnap úgyis mindennek vége. Ml már befejeztük a háborút. Utoljára Győrnél harcoltunk. Onnan a medvei hídon keresztül Dunaszerda- helyre jöttünk. A napokban lezajlott nagy visszavonulásnál több német tüzérségi alakulattal a hátvéd szerepét kaptuk. Annyira lemaradtunk, hogy megszakadt a többiekkel az összeköttetés. Kiválasztunk egy falut, bevárjuk az oroszokat, megadjuk magunkat.

— Akkor biztosan nem fognak harcolni? — kérdeztem meg a biztonság kedvéért, habár már ezt hallottam.

— Miért harcolnánk? Hiszen ez a mi helyzetünkben őrültség volna.

Megnyugodva hagytam ott a katonákat. Mikor visszafelé mentem, repülőgép húzott

el mély búgással a falu felett. A búgás elhalkult, aztán ismét felerősödött. A gép visszatért! Néhány másodperc múlva vörös fény világította meg a falut. Gyorsan a legközelebbi kerítés mellé lapultam. Ismertem már az úgynevezett Sztálin-gyertyát, a foszforos égő tartályt, amely ejtőernyővel ereszkedik alá. Negyedóra múlva a gyertya kialudt. Újra sötét lett. Rossz sejtelmekkel indultam hazafelé. Nem ok nélküli volt