Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Kindernay Ede: Utolsó felvonás (próza)
Kindernay Ede utol-s-ó- f-e-l-v-o-n-á-sA váratlan vendégek A főjegyző előjött a hátsó irodából. — Józsi, maga menjen most haza vacsorázni. Aztán mindjárt jöjjön vissza. Telefon- szolgálatot fog tartani az éjjel. Szótlanul vettem tudomásul az új tisztséget. Vettem a télikabátot, s kiléptem a meleg helyiségből a hideg és sötét estébe. A hold fél tányérja felhők mögött bujkált. Észak felől hideg szél fújt. Végigmentem az elcsendesedett házak között. Otthon még fenn volt mindenki. — Ma még vissza kell mennem — mondtam. — Beosztottak telefonszolgálatra. Eddig a jegyzőék maguk tartották. Most bevontak engem is. Gyorsan megvacsorázom, és megyek vissza. Visszatérve, mielőtt beléptem volna az irodába, megálltam az épület előtt. Az ablakokon hangos beszéd szűrődött ki. Idegen hangok. Kíváncsian nyitottam ajtót. Első tekintetem két hosszú csövű puskára esett. A nagy helyiségben, a középen álló nagy asztal mellett két fekete ruhás, csizmás ismeretlen ült. Karszalagjuk közepén zöld nyilaskereszt. Meglepetve álltam meg az asztal mellett. Pista bácsi, a kisbíró egy ív papírt nyomott a kezembe. Nyilaskeresztes párt — Táborparancsnokság, Nagylég. Minden körjegyzőségnek! Felhívjuk a főjegyző testvért, Beregffy honvédelmi miniszternek a Hivatalos Közlönyben megjelent legutóbbi rendelete értelmében ... stb., hogy a német birodalomból visszaszökött, vagy az úton lemaradt, vagy önkényesen otthon maradt 15 éven felüli és 20 éven aluli levente fiatalokat hivatalos módon idézze be a főjegyzőségre, készítsen névsort róluk kőt példányban, egyik példányt küldje hozzánk, a nevezetteket pedig Figota és Piták testvérek fegyveresen elkísérik nagylégi táborunkba. Ellenkezés esetén Figota és Piták testvérek fegyvert is használhatnak a szökevények ellen. Kelt Nagylégen, 1945. január hó 14-én. Sziráky táborparancsnok s. k. Kitartás! Éljen Szálasi! — Ez volt olyan fontos? — mondtam. — Hogy mondta? — ugrott fel az egyik fekete ruhás. — Ügy tekintse ezt a levelet, mintha maga az „államvezető testvér" írta volna alá, aki magának is vezére. — Nekem? Mióta? — vágtam a szavába. Erre már a másik „testvér" is belekapcsolódott a vitába. — Akármerre lép az ember, mindenütt csupa hazaáruló. Maga is az oroszokat várja, mi?! — kiáltott rám. — Főjegyző úr, felesküdött már az alkalmazottja az új államrendre?
