Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Szíj Rezső: Harmos Károly
művészeti élet elismerő gesztusaként — Ll-ik kiállítását Komáromban rendezte meg. 480 műtárgyat állítottak ki, s ezen a tárlaton Harmos 15 képpel szerepelt, nagyobbára kisebb méretű rajzokkal. Csánki Dénes, a Szépművészeti Múzeum igazgatója fölkereste Harmost Komáromban, és megvásárolta a múzeum részére Eletelixír című képét. A készülő berlini kiállításra is Csánki Dénes állította össze az anyagot, s a képek közé, Farkas Zoltán igazgatóval közösen, Harmos Károly öt művét is besorolta. Harmos az egyetlen „vidéki“ festő, aki részt vehetett az 1942-es berlini kiállításon, s ez is bizonyította egyenrangúságát az „előjogokat“ élvező fővárosi művészekkel. Ezekben az években a mester néhány nagyobb megbízáshoz is hozzájutott. 1941-ben falképet festett a komáromi vármegyeház nagytermébe, a megye múltjából vett jelenetekkel. Freskót készített a tardoskeddi, érsekújvári, tarnőci, nagymegyeri katolikus templomba és a komáromi Szent András-templomba. Ojabb műve az ugyancsak Komáromban, a Tromler Szállóban található négy tréfás, szórakoztató, magyar díszítőelemekkel átszőtt mesés fantáziájú falkép. Ö festette a csallóközaranyosi katolikus templom oltárképét is, amelyen Szent István fölajánlja az országot Szűz Máriának. Ezt a képet 1943-ben rendelte meg a falu két kegyura, Pázmány Dezsőné és Mierka Ottó. Ugyancsak 1941-ben festett oltárképet a csúzi katolikus templom számára, ezt az egyházközség kegyura, Hammerstein Rikárd rendelte meg Harmosnál. A háromrészes oltárkép Árpádházi Szent Erzsébet legendájából vette a történetet. A bal oldali képen Szent Erzsébet egy rőzseszedő szegény asszonyra teríti palástját, aki éppen kisgyerekét dajkálja. A háttérben Wartburg várának tornyai látszanak. A középső képen a kenyerek rózsákká változnak. A harmadik képen Szent Erzsébetet ura halála után elűzi a rokonsága, s Erzsébet gyermekeivel együtt elhagyja a várat. Ezen az oltárképén is a rajzi elemek és a színek káprázatai uralkodnak. Közben a fővárosi országos grafikai pályázaton munkájával harmadik díjat nyert Deli Antal, Jeges Ernő, Koffán Károly, Köpeczi-Boócz István, Ősz Dénes, Pituk József, Ruzicskay György és ifj. Szabó József társaságában. A háború utolsó szakaszában (1944) felesége a faji elfogultságból táplálkozó őrület áldozata lett. Harmos közben nyugdíjaztatására készült, de nem azért, hogy felhagyjon a művészettel. 1943-ban azt írja az ő szárnyai alól indult, de már beérkezett művésszé fejlődött Staudt Mihálynak, hogy várja nyugdíjaztatását, s már előre örül annak, hogy sokat fog dolgozni. Húszéves korában sem volt annyira fölajzva, akkor sem érzett magában akkora munkakedvet, mint ebben az időben. Heti 32—35 óra mellett megfestett átlag 14 képet.1-5 1945 után, a magyarság jogfosztottsága idején, Harmos Károlyra is keserves évek következtek. Humora elťkor sem hagyta el, a jókedv, a szolid bohémia továbbra is jellemzője marad. 1952-ben jegyzi föl naplójába: „Rossz idők: micsoda élet! Legjobb meg sem születni, csakhogy ez ritkán fordul elő valakivel,“16 Bölcs derűvel néz sorsa elé: „Az én szakaszjegyem lejárt, de olyan jó a kalauz, hogy még pár évig hagy döcögni.“1'' Jól érezte, hogy már csak pár éve van hátra, s bár egészségi állapota nem javult, szellemi frissessége, öniróniája, akasztófahumora, sőt alkotókedve nem hagyta el. 1955- ben még erős fájdalmai ellenére is dolgozott. Az év nyarát Pőstyénben töltötte, de ősszel már kiesett a ceruza a kezéből. Fájdalmai elviselhetetlenek, de humora még mindig ragyog. December 19-én ezt jegyzi föl naplójába: „Célia állatorvosért küldtem, hogy minősítsen engem kényszerlevágásnak, akkora kínjaim voltak. Júlia nem ment el, szerinte túl sovány a hús.“ Alig egy hónap múlva, az 1956. január 24-ről 25-re forduló éjszakán, 77 éves korában tüdőrák végzett vele. 15 Levél Staudt Mihályhoz, 1943. aug. 3.; Staudt Mihály irattárában. 16 Gondolatok 6. 1. Uo. 8. 1.
