Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - Szíj Rezső: Harmos Károly

40—200 pengős áron. Nyilván ez a tárlat is hozzájárult ahhoz, hogy művészettörténészek is elmélyültebben foglalkozzanak vele.

A gazdasági világválság idején megrendezett 1932-es budapesti kiállítás anyagiakban szerényen zárult, valamivel több mint 2000 pengő értékű Harmos-kép kelt el. Ebben az évben Pécsett is rendezett árlatot. Utoljára 1908-ban látta képeit a város. A Pécsi Képzőművész Társaságban Török Lajos rendőrfőtanácsos nyitotta meg a tárlatot.

1933-ban a szlovákiai magyar művészek prágai kiállításán Harmos is szerepelt olaj- és akvarellképekkel. A Fórumban Brogyányi Kálmán írt a kiállításról. Harmos akva- relljei kellemesen hatottak, de szerinte az olajképekbe nem sikerült átvinnie az akvareli könnyed vibrálását, sem az akvarellfestőt jellemző festőiséget.'-0

1933-ban rendezte meg Harmos a JESZO újabb országos kiállítását, amelyen fölvonultak (néhány kivételtől eltekintve) Szlovenszkó java magyar művészei. Ezen a tárlaton több iparművész és egy építész is szóhoz jutott.11 A kiállításon Nagy Barnával együtt Harmos is előadást tartott.

Közben folytatta munkáját a képzőművészeti szabadiskolában és a művészéletben. Ösztöndíjakat létesíttetett a várossal, melyekből a Becsbe látogató Nagy Márton festő és az Itáliába utazó Berecz Gyula szobrász részesült. Maga Harmos leginkább csoportos kiállításokon vett részt. 1934-ben a Szlovákiai Űj Magyar Művészek (SZUM) csoportkiállításán látott képei alapján Nagy Barna mint a „vonal Paganiniiét“ és a „színek Chopinjét" jellemezte. 1936-ban a pozsonyi Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében mutatta be újabb anyagát, melyet később Brünn- ben is kiállított.12 A sajtó szerint a közönség nagy érdeklődéssel kísérte a tárlatot. Két év múlva, 1938. július 16. — augusztus 31. között a kassai volt Kelet-magyarországi Múzeum 215. kiállításán Harmos 2 rajzzal szerepelt. A kritika állásfoglalása nemigen zavarta. Brogyányi Kálmán végig tartózkodóan ítélte meg Harmost. Távol állt tőle a művész erős szimbolikája és formakincsének keleties gazdasága. A SZUM 1936-os kiállításáról Brogyányi bőven írt, részletesen elemezte a már kialakult művészeket, de Harmosról csak annyit jegyzett meg, hogy „új képei elvont fogalmakat igyekeznek optikai élménnyé formálni“.1'5 Holott Harmos már túl volt azon, hogy „igyekeznie“ kellett volna.

1932-ben Brogyányi Kálmán, aki ebben az időben franciás nyomokon s az avantgar- dista irányzatokkal rokonszenvezve figyelte a kisebbségi magyar művészeti életet, Harmost nem méltatta jelentőségéhez méltóan, Szalatnai Rezső azonban észrevette benne mind a művészt, mind az oly nélkülözhetetlen pedagógust. Szerinte Harmos „nemcsak a piktura iskolai pedagógusa, hanem a szó teljes értelmében művészeti tanító, aki rálehelte finom ar'tisztikáját a fiatalok egész sorára. Harmos Károly mester évekkel ezelőtt olyan forró és őszinte művészeti kultúrát csinált Komáromban, melyet nem felejthetünk el, különösen ma, amikor tervszerűen nyúlunk a szlovenszkói magyar művészeti élet kiteljesüléséhez. S érték ő, melyet föl kell mutatni festőművészetünk sorakozó jából“.u

Az 1938-as határmódosítás után közvetlenebbé vált kapcsolata Budapesttel, a Kárpát-medence legnagyobb városával, egyetlen metropolisával, amely a két világháború között az egyik legpezsgőbb művészeti központ Európában. Harmost a magyar kormányzat érdemei elismeréséül Signum Laudis-szál tüntette ki, melyet a város polgár- mestere adott át a Jókai Egyesület ünnepi ülésén.

A művész — mint a föntiekből látható — változatlanul nagy kedvvel dolgozott, s közben budapesti kiállítására készült. Erre 1941-ben került sor a Műbarát kiállítóhelyiségében. Társa Szandai Sándor ,a kitűnő szobrász volt. A kiállítást a szintén komáromi származású Zsindely Ferenc államtitkár nyitotta meg 1941. december 20-án, a Mária Valéria u. 12. alatti helyiségben. Talán ismételni is fölösleges, hogy az elismerő kritikák egész sora látott napvilágot. A Nemzeti Szalon — a városban folyó

1-0 L. Fórum, 1933, 75. 1.

11 L. Fórum, 1933, 366. 1.

12 Fórum, 1936. 2. sz., 16. 1.

13 L. Brogyányi Kálmán: A Sz. U. M. pozsonyi kiállítása. Tátra, 1937, 157—160. 1.

14 Szalatnai Rezső: Harmos Károly pikturája. Fórum, 1932, 294. 1.