Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - Fülöp Antal: Najdélandó cséli

Fiilöp Antal

najdélandó cséli

A fiúcska belépett ugyanazon az ajtón. Az öreg csendőr még mindig ott ült az üveg mögött. Egészen a falig ment, felágaskodott, és megzörgette az ablakot. Odabentről nem hallott zörgést. Most odament az ajtóhoz, háttal fordult neki, és a sarkával megrugdosta. Odabent hátratolták a széket, s a kisfiú még mindig háttal állt az ajtónak, mikor a csendőr kinyitotta.

— Vérzik? — kérdezte.

— Nem — mondta a fiúcska.

— Akkor minek jöttél? Megmondtam világosan, csak akkor gyere, ha vérzik.

— Meghalt — mondta —, meghalt. Agyonverte.

— Azt a szentségit. Mikor halt meg?

— Már vagy egy órája, de még az előbb is ütötte. Nem vérzett, és nem is sírt, csak a karja alá dugta a fejét.

— Miver ütötte? — kérdezte a csendőr.

A fiúcska megmondta neki, hogy behozta a baltát is, de azt a széknek támasztotta, és csak az öklével ütötte. A szomszédok köröskörül a kerítésen állva kiabálták, hogy „Haggya má szegínyt“, de az csak ütötte, meg rúgta, és azt kibálta, hogy „Ehhö aztán senkinek semmi köze!“, és hogy őt, a kisfiút, a „rohadt csavargót“ is kinyírja, csak előbb ezzel végez. A kisfiú akkor jött át először, de a csendőr azt mondta, hogy csak akkor jöjjön, ha vérzik. A kisfiú már alig várta, hogy az anyja vérezzen valahol, de csak nem akart vérezni. Aztán az anyja kifutott az udvarra, közben neki is odakiáltotta, hogy meneküljön, de a papa leteperte, és fejbe rúgta. Biztosan akkor halt meg, mert utána már nem kiabált.

— Na jó — mondta a csendőr a homlokát dörzsölve —, menj haza, mindjárt megyünk mi is.

— Csakhogy jó lesz ám vigyázni!! A papa a baltával bezárkózott az istállóba — mondta a kisfiú, mert ő is szeretett volna az autóval menni.

— Várj csak — mondta a csendőr, és bement a szobába .aztán papírral és ceruzával a kezében jött vissza.

— Hol is laktok? — kérdezte a papírt az ajtóra simítva.

— A bástyákban.

— Jó, jó, de hol?

— Hol...? Hát izé ... nem tudom ... vagyis hát tudom ... csak így nem tudom.

— Hány éves is vagy?

— Várjunk csak... tavaly köllött vóna iskolába mennem.

— És mosakodni nem szoktál? — kérdezte a csendőr.

— Nincs szappanyunk, aggyon egy koronát — mondta a fiúcska, de a csendőr nem szólt rá semmit. Aztán felemelte a telefonkagylót, és beleszólt a készülékbe.

— Mindjárt itt a dzsip, majd velünk jössz, és mutatod az utat — mondta. Felöltözött, és megkérdezte a fiúcskától, hogy szereti-e a csokoládét. Mondta neki, hogy azt igen, erre ő: — Nagy csavargó vagy, de most egy szem sincs a fiókban. — Az autó tülkölt, kimentek, beültek, és már száguldottak is a park mellett.