Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - L. Gály Olga: Reneszánsz embernek is mondják
— A magyar irodalom mellett, úgy tudom, külföldi klasszikusok fordításával is foglalkozik. — Igen. 1957-ben adták ki Baudelaire-fordításomat, A romlás virágait. Lefordítottam Dante Isteni színjátékábó\ a Poklot, 1966-ban Shakespeare Lear királyit, majd a Szent- ivánéji álmot, 1968-ban jelent meg egyik kedves költőm, Heine Dalok és románcok című kötetének, majd 1970-ben ismét Shakespeare Viharjának fordítása. Kalocsay professzor csak sorolja a neveket, a címeket, elképesztő könnyedséggel és természetességgel, pedig krónikása kezében a toll sem fut olyan gyorsan, ahogy peregnek ajkáról az alkotómunkával teli évek számai... . .. íme, most a japán költészetről beszél. Arról, hogy a már említett Myamoto japán költő 7 tagú „hajku“ köre minden évben kiad egy kötetnyi hajku verset eszperantó nyelven. Hogy mi az a hajku vers? összesen három sor: egy 5 szótagos, egy 7 szótagos, majd ismét egy 5 szótagos. Ennek a három sornak vagy valami általános nagy érzelmet, vagy valami nagyon mély gondolatot kell kifejeznie. Kalocsay doktor egy francia könyvben olvasott a japán irodalomról, megismerkedett a ,,hajku“ és „tanka“ formákkal. Megpróbált belőlük néhányat európai fülnek elfogadhatóbban, egy rímmel megtoldva eszperantóra fordítani, és úgy látszik, sikerült, mert még a japánok is elismerték. — Két nagy japán antológia ismeretes — magyarázza Kalocsay Kálmán —, a klasz- szikusabb Mannjoo-Su, valamint a Kokin-Su. Kenji Ossaka japán eszperantista költő 500 utát lefordított, a Mannjoo-Suból, de ezek között egy sem volt azokból, amiket én franciából tolmácsoltam. lássunk egy ízelítőt Kalocsay Kálmán műfordítói munkásságából: (Az ember tragédiája utolsó képének zárójelenete — az angyalok kara, Éva, Adám és az Űr) Horo de angeloj Granda penso, ke libere ÉVA kulpon, virton ne elektas, tamen scias ni, ke Sildé Dia graco nin protektas. La kanton mi komprenas, dank’al Dió. Agu do, kaj vin ne genu, se maldankos la popolo, ADAMO ne al dank’en granda ago celu, sed al memvaloro, Mi mem gin sentas, sekvi gin ne česos. čar vi hontus ne agente. Nur tiu fin’, se tiun mi forgesos! Kaj pro l’hontkoscio devas ača hom’fiksigi tere, LA SINJORO bravan gi al Dió levas. Séd sur via vojo alta Mi mem gin sentas, sekvi gin ne česos. ne blindigu vin eraro, Nur tiu fin’, se tiun mi forgesos! ke por glor’de Dió agas guste vi per fia fato, LA SINJORO kaj al Dió, kiél ilo providenca, vi necesas, Mi diris, luktu, hóm’, kaj firme fidu! eö, honoras vin, se al vi por Li ági Li permesas. A további szemelvény, Arany János A walesi bárdokjának kezdő szakasza. Mint a Tragédia sorai, ez is pompásan tükrözi az eredeti ritmust: La kimrah vardoj Edvard’, la reg, la angla reg Sur blanka rajdčeval Párolás: „mi rigardu pri Valor' ae ľkimra vaľ. Ču fišriver’, fekunda tér’ Sin trovas en la land’? Cu sterkis gin ribela sang’ De l’patriota band’?
