Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - L. Gály Olga: Reneszánsz embernek is mondják

Kalocsay professzor gyakorlati és időszerű tájékoztatással is szolgál az Eszperantó Világszövetség (Universala Esperanto-Asocio) dolgairól. Például, hogy minden évben van kongresszusuk. 1971-ben Tokióban volt, 1972-ben pedig az USA-ban, az Oregon állambeli Portlandben lesz. Mivel a tagság zöme Európában van, ha a kongresszust tengerentúli országban rendezik, az útiköltség megtakarítása céljából azzal párhuzamosan konferenciát tartanak valamelyik európai fővárosban is. Az idén Budapestre érkező eszperantistákat elviszik az aktív eszperantistákban ugyancsak bővelkedő Gyulára, valamint Pécsre és Pécs melletti Abaligetre. Egyébként Pécsett él Felső Mária, a Magyar Eszperantó Szövetség ifjúsági szekciójának titkára, aki egyben a TEJO — a világifjúsági eszperantista szervezet főtitkára is.

Magyarországon három eszperantó nyelvű folyóirat jelenik meg, amelyek közül a Hungara Vívónak éppen Kalocsay doktor a nyelvi korrektora.

Riportomat Kalocsay Kálmán személyére építettem, s éppen vele kapcsolatban jutottam további érdekes adatok birtokába, amelyek teljessé teszik számunkra a képet. Amikor ugyanis olyan embert kerestem, aki segítene magyarra fordítani Kalocsay eszperantó verseit, eljutottam Pavel Rosához, a Szlovák Szocialista Köztársaság Eszperantó Szövetségének elnökéhez.

Rosa elvtárs nemcsak részleges magyar tudását ajánlotta fel az együttműködéshez, de érdekes szóbeli és dokumentációs adatokkal is szolgált a szlovákiai eszperantisták tevékenységéről. így tudtam meg, hogy ő maga 1923-tól foglalkozik ezzel a nyelvvel, amelyet a bratislavai kereskedelmi akadémián sajátított el, ahol tantárgy volt az eszperantó.

Szlovákiában szervezett formában 1969 májusában jött létre az eszperantó szövetség. 1970 óta aktívan dolgoznak, tízezres példányban adtak ki tankönyvet (Pavel Rosa feldolgozásában), amely 2—3 hónap alatt elfogyott, és újabb kiadása szükséges. Kiadtak egy konverzációs kézikönyvet és egy eszperantó-szlovák, szlovák-eszperantó szótárt is, azonkívül magnetofonszalagra felvett 20 leckés tananyagot állítottak össze. A szövetségnek jelenleg 900 tagja van, ebből Bratislavában 90. A Komenský Egyetem Természettudományi tanszéke mellett alakult ifjúsági szekciónak eszperantó klubja működik a Klement Gottwald Pionírházban.

Kiemelte Rosa elvtárs a kassai eszperantó bábszínház dolgozóinak tevékenységét is, akik kétszer nyerték el a nemzetközi bábfesztivál első díját, majd észak-európai turnéjuk során a dán királyságban is nagy sikerrel szerepeltek.

— Ma már — mondta Pavel Rosa —, nagy megelégedésünkre hazánkban is egyre pozitívabban viszonyulunk az eszperantisták törekvéseihez. Végeredményben nem kis jelentőségű az a körülmény, hogy az eszperantó nyelv a világ minden részén értő fülekre talál. Természetesen a Szovjetunió is kihasználja ezeket a lehetőségeket. A közelmúltban például ml is olyan kiváló eszperantó nyelvű filmeket kaptunk tőlük szervezetünk számára, hogy az egyiket, Az ország, amelyet szeretek címűt, amely a Szovjetunióban végbemenő építőmunkát mutatja be Kamcsatkától Közép-Ázsiáig, magam fordítottam le szlovákra a bratislavai televíziós adás számára az SZKP XXIV. kongresszusa idején. A másik két értékes film Az élő Lenin és a Dagesztáni ballada volt. Ezenkívül jelezték a Leningrád blokádjáról szóló film megküldését is.

A hazai kis kitérő után ismét visszatértem a kiindulás pontjához, taivel Pavel Rosa elvtárs a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján szólt dr. Kalocsay Kálmánról. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a nagy irodalmár az Eszperantó Világszövetség örökös tiszteletbeli tagja, továbbá a világirodalmi s a magyar művek tolmácsolásáért és egyéni költészetéért a Pen Klub laureátusa.

Ezzel bizony nem dicsekedett el nekem dr. Kalocsay, mint ahogyan azt is volt egyetemi tanítványától tudtam meg, hogy a professzor háromszor kapta meg a Magyar Népköztársaság kormányától a munkaérdemrend arany fokozatát. Én a vele eltöltött íelejthetetlen délutánon nem arany rendjeleit, hanem szikrázó szellemét és arany kedélyét ismertem meg.