Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Török Elemér: Két vers - Gál Sándor: Vers - Moyzes Ilona: Vers
Török Elemér Gál Sándoi hosszú a nap hosszú a nap eltart reggeltől reggelig j kövér csónak a csend j belefeketedik hányódnak benne konok szavak értelmüket vesztve önként mászik a gondolat megváltóként a keresztre tizet lépek faltól falig hajam a plafonig lobban üres üveg az asztalon megtelik szikár nyugalommal deres fűszálból jégtorony akasztom szívem harangnak bele csendüljön föl a semmiig melynek nincs vége se eleje Moyzes Ilona Harmos Károly: Szatirikus festmény kétség jég tűz a kétség hiába voltam őr rab is hiába voltam álmaimat eső mossa a szürke ég alatt engem siratnak mind a kráterek egy szemükből fekete könny csurog hajnali mezőn mint egy napozó szép no kifekszik a hajnal a rétre minden oly megadó csendes mint hóesésben a fenyves szinte hallani mint kotor fénybotjaival a nap a bokor sárguló levelei között megyek zajtalan kalász-hullámok sodródnak felém tiszta zizegéssel magány a feszes derekú jegenye az éj felkiáltó jele felette a hold udvara dúralumíniumból vert glória s mint érett sárga citromok csüngnek rajta a csillagok
