Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Csanda Sándor: Balassa Bálint verstípusairől
Balassi pontos adatokkal szolgál a verset kiváltó találkozás-élményről. A Júliának (Losonczi Annának) szerelmet valló versek közé soroljuk még a következőket: Minap mulatni mentem (25, fordítás törökből), Ez világ sem kell már nékem (46, köszöntés az előbb Ismertetett találkozáskor), Ez széles világon (47, török bejek fordításai). A Júliában való keserű csalódása után szép szerelmi vallomást küldött a költő bizonyos Sófinak (Eckhardt Sándor szerint Perényi Zsófiának) Szerelem Istenném Vénusnak ereje (69) kezdetű költeményében. A záróstrófa tanúsága szerint a költeményt 1589 júniusában Irta, s vallomásában hasonló humanista sablonokat is találunk, mint ifjúkori verseiben („elmém nagy bánatban, szüvem is új lángban“), de ezek mellett eredeti, pontosan egy-egy sorra terjedő hasonlatokat is használ: Fekete gyászában, mint sürü árnékban liliom úgy jejérlik, Szép piros orcája, fekete zománcba mint rubin úgy tündöklik, Slejt öltözetiben, mint a sovány böjtben Mária képe úgy fénlik. Még ugyanebben az évben szerelmet vallott a költő egy Margaréta nevű szűznek is, akiről Gerézdi Rábán feltételezi, hogy azonos Gergei Margittal, a szepesi alispán lányával. (A magyar világi líra kezdetei, Bp. 1962) A Vitézek kar jókkal (71) kezdetű költemény eltér az eddig ismertetett típustól, mert nem tér azonnal a „tárgyra“, nem szerelmi vallomással, hanem szépen csiszolt humanista metaforákkal és hasonlatokkal kezdődik. A költő számára tragikusan végződő Júlia-szerelem után találónak érezzük a szerelem tűz voltával kapcsolatos szőképeit, s a „mely tűz, hogy engemet még hamuvá nem tett“ valóban csodálható. Azután kissé bonyolult, szinte manierista jellegű trópusok következnek: Mely szerelmes tüzem, hogyha eddig engem nem szárazgatott volna, Könnyhullásom miatt, mint egy folyó patak mind elcsorgottam volna, De viszont könyvemnek köszönöm, hogy élek, mert tüzemet az oltja. A továbbiakban talán a vagyont a szerelemnél fontosabbnak tartó Losonczi Annára és az övéhez hasonló főúri házasságokra céloz ezekkel a sorokkal: „Sok kincs, nagy gazdagság, pénz, marha, uraság bár mind azoké legyen, Akiket fösvénység, nagy telhe- tetlenség gyötör szüntelenképpen, Én ez kis értékkel, ha tűrök jó kedvvel, hiszen nincs senki ellen". Az utolsó sor már a Margitot dicsérő vallomáshoz, a költemény befejezéséhez tartozik. Legegységesebb szerkezetű, tökéletes formájú, szerelmi vallomást tartalmazó költeménye a Céliához szóló, Két szemem világa életem csillaga (79) kezdetű. Ezt a verset már a Balassi szóképeiről szóló tanulmányunkban részletesen elemeztük (Csanda Sándor: Harmadik nemzedék, 1971. Függelék). Valószínűleg hosszabb, szerelmet valló verseiből való Az erdélyi asszony kezéről és a Fulviáról szerzett Balassi-strófa. Feltételezzük, hogy ezek a költőnek eddig ismeretlen költeményéből valók, mert azon a saját kezével teleírt lapon maradtak fenn, amelyen még három, ismert verseiből kiszakított, de önmagában is megálló epigrammaszerű strófája található. ' -i'Sv.; | Könyörgő, szerelmi konfliktust kifejező dalok Az előbbi típussal közeli rokonságban állnak Balassinak azok az udvarló versei, amelyekben bizonyos összeütközést fejez ki, vagy ellentétet, félreértést próbál megmagyarázni. Ezeknek a verseknek a szerelmet vallókkal részben közös tulajdonsága a könyörgés, a panaszkodás, a nő kegyetlenségének emlegetése stb. Az első ilyen jellegű költeményét, a Reménységem nincs már nekem (15) kezdetűt egy német vila- nella nótájára írta. A versről Szigeti József azt állítja, hogy ez is Losonczi Annához szól, s „a szerelmesek között belső harmónia megbomlásáról hoz hírt". (A mű és kora, Bukarest 1970. 230.). Szigeti feltevésének azonban ellentmond a 3. strófa: „De elutált, mert mást talált, én tőlem már elvált..Mivel Losonczi Anna már jóval előbb férjhez ment, Balassi ekkor nem ütközhetett volna meg azon, hogy „magához új
