Irodalmi Szemle, 1971
1971/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Egy cseh nyelvű magyar irodalmi lexikonról
tagjai Anna Drabíková, Bredár Gyula, Jaroslava Pašiaková, Richard Pražák, Hana Prokopcová, Božena Somogyiová és Tur- czel Lajos voltak. Ez a kiadvány egy irodalmi lexikonsorozat része, amelynek keretében már megjelent a francia, északeurópai, ázsiai és afrikai, olasz, valamint spanyol és portugál írók lexikonja; további (közte csehszlovák, német, angol és antik) irodalmi lexikonok pedig előkészületben vannak. Rákos Péter, PaSiaková és Turczel nevét jól ismeri az Irodalmi Szemle olvasó- közönsége is. A munkaközösség további tagjaival együtt nehéz feladatot vállaltak magukra, mivel mind a címszavakat, mind pedig a bibliográfiai adatokat a cseh (és szlovák) olvasóközönség igényeinek megfelelően kellett szelektálniuk, feltüntetve az egyes írók csehre és szlovákra fordított műveinek adatait is. A lexikonban megtalálhatók azok a szerzők, akiket a szlovák irodalomtörténet is magáénak vall (Bél Mátyás, Beniczky Péter), a fordítók (František Brábek, egyúttal szótárszerkesztő is), valamint az irodalmi szempontból fontos egyesületekre és folyóiratokra vonatkozó adatok is. Külön figyelmet fordítanak a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatokra, valamint a csehszlovákiai magyar írókra. Rákos Péter bevezető tanulmányában röviden ismerteti a magyar irodalom történetét, éspedig a mondák keletkezésének idejétől egészen a legújabb korig. (Csak az érdekesség kedvéért: Ipolyi Arnold zohori plébános korában, tiszta szlovák vidéken, a nagy tudományos könyvtáraktól távol dolgozott a magyar mitológiáról szóló művén). A 334 oldalra terjedő lexikális magvat különböző jegyzetek, jegyzékek, a felhaszált irodalom rövid ismertetése és a Rákos Péter készítette történelmi áttekintés zárják le. A munkaközösség nemcsak az irodalom- történeti szempontból fontos személyiségek, hanem a jelentős publicisták, történészek, filozófusok adatait is (Alexander Bernát, Jászi Oszkár, Kovács Endre, Lukács György, Horváth Mihály, Szekfű Gyula stb.) feldolgozta és közzétette. Ellenben nem jött létre egységes megállapodás a születési és halálozási helyek neveinek írása tekintetében. Én csak a nagyobb városok cseh neveinek magyar megfelelőjét írtam volna ki a jegyzetekben, az egyes címszavaknál pedig az 1919-ig magyar területen volt helységeknek először az akkori magyar, azután zárójelben a mostani hivatalos nevét tüntettem volna fel ilyen formában: FRANKENBURG Adolf, 11. 11. 1811 Németkeresztúr (nyní Deutschkreutz, Rakousko). A lexikon egyes munkatársai megemlítik az egyes írók polgári életben használt, vagy eredeti, de megváltoztatott nevét, mások viszont nem. Ezért aztán megtudjuk, hogy Balázs Béla eredetileg Bauer Herbert volt, de a cseh olvasónak például sejtelme sincs, hogy Bábi Tibor, Petrőci Bálint, Szabó Béla csupán írói nevek. A Hét címszó alatt nemcsak Kiss József hetilapját, hanem az 1957-től Pozsonyban megjelenő hasonló nevű képeslapot is meg kellett volna említeni (ha már a Fáklyáról szó van), még akkor is, ha annak irodalmi színvonala átmenetileg kifogásolható is. Czvittinger Dávid, az első magyar (illetve magyarországi) bibliográfia szerzője (és vele együtt még néhá- nyan) megérdemeltek volna külön címszót is. Somogyváry Gyula nem írta vezetéknevét i-vel. Nevét ebben a hibás formában a budapesti háromkötetes Irodalmi Lexikonból vették át. Hunyady Sándor és Kunszery Gyula vezetéknevét viszont már a lexikon összeállítói „fonetizálták“. Márpedig előfordul, hogy két írónak hasonló hangzású, de különböző írású neve van (Révai József és Révay József). Van Nagy László Kossuth-díjas költő és hasonló nevű történész, sőt más szakíró is. Lukács György nemcsak népbiztoshelyettes, hanem népbiztos is volt, Hatvany Lajos (akinek bárói címét nem említik) nem a proletárdiktatúra bukása után, hanem a proletárdiktatúra elől emigrált. Mindettől függetlenül Rákos Péter és munkaközössége hézagpótló, színvonalas munkát végzett. Csehül tudó magyar értelmiségieknek is ajánlhatjuk, mivel a lexikon révén új adatokról is értesülhetnek, például olyan érdekességről, hogy Jókai Mór műveit német, utána pedig cseh nyelvre fordították le legtöbbször. Fogarassy László
