Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Gál István: Reményi József levelei
egyetemek folyóirataiban terjedelmes tanulmányok méltatták Reményi József tollából a magyar szellem élő nagyságainak életművét, alkotásait és stílusát. A háború után hatalmas arányban fölélénkült Kelet-Európa iránti érdeklődés, amely azonban Magyar- ország iránt még nem volt olyan méretű, mint ahogy ezt itthon szerettük volna, mégis több lehetőséget biztosított Reményinek, hogy szélesebb keretek között, nagyobb terjedelemben és gyakrabban folytassa magyar írók és magyar könyvek ismertetését. Az amerikai egyetemek, folyóirat-szerkesztőségek és kiadóvállalatok előtt ő lett a magyar irodalom mindentudó szakértője, aki a háború utáni első évek akadozó és nehezen nekiinduló közlekedése és közeledése idején ott volt kéznél, elérhető távolságban, Amerikában. A minden nagy kataklizma után föltámadó új világértelmezés nyomán a lexikonok, kézikönyvek és folyóiratok Magyarországról és kü önösen annak szellemi terméséről többet akartak tudni, mint amennyi addig hozzáférhető volt számukra. Reményi Józsefnek így nyílott alkalma, hogy hazulról hozott emlékeit, utazásain fölhalmozott ismeretségeit és itthonról kivitt egyedülálló magyar könyvtárát fölhasználva megírja a magyar irodalom összefoglaló címszavait vagy a magyar írók egyéni arcképeit, sőt a legújabb magyar kiadványok ismertetését is. M nt az Országos Könyvtári Központ háború utáni megszervezője a kölcsönös segítés és haszon reményében fordultam Reményi Józsefhez, akitől Apolló című folyóiratomban már közöltem egy kitűnő tanulmányt az itthon eléggé ismeretlen vezető amerikai írók új-humanista mozgalmáról: T. S. Eliot, Paul Elmer Moore és George Santayana filozófiai világképét ismertette. Keresztury Dezső kultuszminisztersége alatt havi átalányt biztosított a Reményi Józsefnek vásárolandó új magyar könyvek és folyóiratok költségére, én pedig az amerikai szellemi élet folyóirat-újdonságairól szerettem volna tőle rendszeres tájékoztatást kapni. Reményi József szerepe ezekben az években egyre jobban megnőtt, kezdetben mint magyar szakértő szerepelt, majd ő lett a közép- és kelet-európai irodalmak tolmácsa, s végül már az egész európai irodalmat kérték tőle ismertetésre összehasonlító Irodalomtörténeti módszerrel. A clevelandi egyetem összehasonlító irodalomtudományi tanszékéről a legújabb tömegkommunikációs eszköz, a TV útján taníthatta az európai Irodalmat, ahogy ő írta, hetenként több órában mintegy 30.000 hallgatónak. Háború utáni levelezésünk az akkor még helyre nem állított európai postai összeköttetés hiányában úgy kezdődött, hogy Dobossy László professzornak, a párizsi egyetem akkori magyar lektorának írt levelemhez csatoltam az Amerikába szólót is. Reményi, m;nt alább látha'ó, nagy kedvvel számolt be hatalmas és kiterjedt magyar irodalomismertető tevékenységéről, és egyre több klasszikus és modern magva’’ í”ó műveit kérte készülő tanulmányaihoz és cikkeihez. Szívesen teremtett kapcsolatot olyan amerikai egyetemi tanárokkal, akik egyetemes európai vagy világirodalmi érdeklődésükből a magyart sem akarták kirekeszteni. Erre vonatkozik például Lamont professzor levele, aki nemzetközi mozgalmat kezdeményezett a Nobel-díjból kimaradt érdemes írók jegyzékének összeállítására. Az 50-es évek elején megcsappant magyar könyvkiadás és az akkor elnehezült nemzetközi összeköttetés lecsökkentette Reményi cikkeinek számát a kortárs magyar irodalomról. Ugyanakkor azonban csak átváltotta tevékenységét a napi munkásságról az általánosabb érvényűre. A huszadik levél Reményi özvegyétől származik, aki amerikai létére csaknem tökéletesen megtanult magyarul, mint hozzám intézett leveléből is látható. Levelében arra céloz, ami egy hivatalos aktából derül ki (ez a szegedi Egyetemi Könyvtár levéltárában bizonyára megtalálható); ebben Reményi egyik első háború utáni levelében fölfedezője és első könyve bevezetésének írója, Juhász Gyula iránti megemlékezésül a szegedi egyetemnek akarta ajándékozni könyvtárát. Ennek sorsa azonban az lett, hogy az amerikai Rutgers állami egyetem újonnan alakított magyar tanszékére került. Ennek az egyetemnek a nyomdája (New Brunswick, New Jersey államban) 1964-ben egy 512 oldalas hatalmas kötetben adta ki összegyűjtve Reményi József válogatott írásait a következő címmel: Hungarian Writers and Literature; Modern Novelists, Critics, and Poets. (Sajtó alá rendezte August J. Molnár). A Reményiné levelében említett cikkem volt az egyetlen terjedelmesebb megemlékezés 1956. szeptember 25-én bekövetkezett halála után. (Ennek hírét egyetlen magyar lap, a Népszava közölte akkoriban.) Az amerikai magyar sajtó és a külföldi magyar folyóiratok természetesen bőségesen méltatták érdemeit. Reményiről most is csak
