Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Gál István: Reményi József levelei
Gál István Reményi József levelei Az Irodalmi Szemle 1968. évfolyama 10. számának 907—908. lapjain Reinel János Reményi József tanulmányai amerikai és angol lapokban címmel rövid cikket tett közzé a pozsonyi származású amerikai magyar egyetemi tanár utolsó évtizedeinek itthon kevéssé ismert tevékenységéről. Reményi Józseffel a 2. világháború u'án részben régi egyéni kapcsolataim, részben hivatalos állásom révén hamarosan felvettem az érin'kezést, és szi.ite haláláig állandó és sűrű levelezésben áldunk egymással. Leveleinek egy része bekerült akkori hivatalom, az Országos Könyvtári Központ levéltárába, jelentős része azonban megmaradt birtokomban. Minthogy kérésemre Reményi professzor rendszeresen beszámolt a magyar irodalmat ismertető páratlan munkásságáról, amelynek javarésze hozzánk annakidején el sem jutott, érdemes lek tartom a leveleket, néhány kifejezetten személyi vagy családi vonatkozástól eltekintve, közzétenni abban a magyar folyóiratban, amely emlékét halála óta először próbálja fölidézni. Reményi József az első világháború u*án négyfelé szakadt magyar irodalom egyik összetartó szimbóluma volt. Nemcsak azért, mert Magyarország, Csehszlovákia és Románia valamennyi jelentős folyóiratába rendszeresen dolgozott, és nemcsak azért, mert időről időre hazajött végiglátogatni a magyar írókat, hanem méginkább azért, mert a 2. világháború kitörése és csaknem két évtizeddel azután beköve'kezett halála között nem aVadt olyan méretű magyar író és tudós tehetség, aki annyit tett volna a magyar irodalom, éspedig mind a klasszikus, m:nd az élő magyar irodalom megismertetéséért, mint éppen ő. A Nyugat-nemzedék egyik nagysága, Juhász Gyula fedezte föl Reményi Józsefet még pozsonyi kezdő író korában. Érthető, hogy elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének író,hoz vonzódott, azokat ismertette, népszerűsített az angol nyelvű irodalomtudomány világában, bár a Nyugat második nemzedékének nagyjaitól, akárcsak az erdélyi és felvidéki magyar íróktól sem tagadta meg az érdeklődést, sőt é;pen élete utolsó éveiben írt tanulmányai többnyire az egyetlen angol nyelvű ismertetés rólunk. Nem volt Angliának és Amerikának olyan számba jöhető irodalmi, irodalomtörténeti, esztétikai, filozófiai folyóirata, amelyben Reményi József a magyar irodalmat ne ismertette volna. Irt tablószerű összefoglaló tanulmányod at, írt íróportrékat [ilyeneket a leggyakrabban), és írt könyvismertetéseket. Az itthcn a külföld részére gyártott és magyarul fogalmazott, majd lefordított Ismertetések helyett volt egy nagy előnye: évtizedek óta, csaknem egy félévszázadig a tengerentúl, Amerikában élvén, tökéletesen bírta az ottani irodalmi világban járatos New England-i tájszólást, s így egyenesen az angol-amerikai intellektuális olvasó számára fogalmaz a meg a magyar irodalomról és a magyar írókról való látomását, ítéletét, nézetét. A hazai források teljes ismeretének és a rájuk vonatkozó legfrissebb irodalom tudomásulvételének birtokában formálta ki portréit és vázolta fel tablóit. A harmincas években megkezdett munkát folytatta a háború folyamán is, amikor a két nagy angol nyelvű hatalom a magyarság számára újra ellenfélnek számított. Miközben Magyarország és Budapest ostroma folyt, a londoni vagy az amerikai
