Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Rákos Péter: Lukács György esztétikájának summája
Rákos Péter Rákos Péter írásának közlésével a közelmúltban elhunyt nagy íróra, tudósra emlékezünk. (Szerk.j Az esztétika területén kifejtett félévszázados fáradhatatlan munkásságát a nyolcvan- éves Lukács György monumentális műben, valóságos summa aestheticaeben foglalja össze, melyből eddig (összes műveinek a nyugatnémet Luchterhand kiadó gondozta sorozatában) Az esztétikum sajátossága címmel az első rész jelent meg.' A tervezett második rész ideiglenes címe Műalkotás és esztétikai magatartás, a harmadiké A művészet mint társadalmi-történeti jelenség. Mielőtt azonban hozzáfog e további, feltehetően nem kevésbé terjedelmes részek megírásához, az idős tudós előbb régóta érlelődő Etiká\ál szándékozik kidolgozni, különösen annak A társadalmi lét ontológiáját tárgyaló kibővített fejezetét. Az Esztétika az alkotó filozófus rendszere, nem a tudományág jelen állapotának didaktikai szempontú összefoglalása: azaz, nem annyira az esztétikát tanulhatjuk meg belőle, mint inkább Lukács György esztétikáját, s ezt távolról sem a kicsinylés szándékával szögezzük le. Nyilvánvaló, hogy Lukács azt készül a marxizmus talaján végbevinni, amit a maga idejében és saját kora színvonalán Hegel vitt végbe. Hegel egyébiránt mestere is Lukácsnak, ha nem is egyetlen mestere: a bevezető fejezetben Arisztotelész és Goethe társaságában említi, mint akik a legnagyobb hatással voltak rá. Kisebb mértékben, de jelentősen hatottak Lukács szellemi fejlődésére az említetteken kívül Epikurosz, Bacon, Hobbes, Spinoza, Diderot, Lessing és az orosz forradalmi demokraták. Magától értetődik, hogy a marxizmus klasszikusait ebben a felsorolásban nem említi: mint magát évtizedek óta marxistának valló tudós az ő tanításukra építi egész rendszerét. De jegyezzük fel azt is, hogy Lukács a marxista esztétikát nemcsak minőségi ugrásnak fogja fel, hanem a marxizmus előtti kulturális örökség továbbfolytatásának is. Az ilyen műről szőlő híradásnak súlyos problémákkal kell megküzdenie. A főbb gondolatok puszta felsorolása is egészen kivételes terjedelmű recenziót igényelne, a részletekről nem is szólva. Lukács Esztétikája — minden értékítélettől függetlenül — azon művek közé tartozik, amelyeket lehet tanulmányozni, de nem lehet csak úgy „elolvasni“. Előnyösebbnek látszik, ha nem annyira a mű tartalmára összpontosítjuk figyelmünket, mint inkább alapvető tendenciáira, koncepciójára és helyére Lukács életművében. Max Weber azt írta annakidején Lukács korai munkáinak Denkstil- jéről, hogy bizonyos értelemben Ibsen drámáira emlékezteti: a végéből lehet megérteni az elejét. Lukács szerényen elhárítja ezt a megtisztelő összehasonlítást zsengéivel kapcsolatban, úgy gondolja azonban, hogy az Esztétikára vonatkoztatva nem volna 1 Ästhetik, Tell I (Die Eigenart des Ästhetischen), Hermann Luchterhand Verlag, Neuwied a/Rh. — Berlin—Spandau 1963, 1—2, 1734 lap: Magyarul (Eörsi István fordításában): Az esztétikum sajátossága, 1—2, Budapest 1965. A magyar kiadást autentikusnak tekintem, s a tanulmányomban előforduló szemelvényeket abból idézem, az egész műre azonban — a német eredetivel összhangban — már csak a rövidség kedvéért is az Esztétika címmel utalok. Az agg tudósnak tanulmányom elején felsorolt imponáló terveit meghiúsította a halál. Lukács György esztétikájának summája
