Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csanda Sándor: Balassi Bálint versformái
német vilanella (Ich hab’ vermaint) nótájára: Eckhardt kiadásában a 7. és 15. költemény. Az első sorokat itt négyes és hatos sorokra (szólamokra) tagolja; a harmadik sor 2 ötös, 1 négyes és 1 hatos sorra osztható. 15. Ö szent Isten / kit kedvedben / mint kegyes kebledben / egyszer már bevettél 4a, 4a, 6a, 6b Annak szive / bátor kedve / víg, mert nincs félelme / rakva igaz hittel 4c, 4c, 6c, 6b Ördög, ellenség / sok bú, szégyenség / nem árthat, mert / teljes reménységgel 5d, 5d, 4?, 6b. 7. Reménységem / nincs már nekem / ez földen éltemben / senki szerelmiben, 4a, 4a, 6b, 6b Mert szerelmem / ki volt nekem / az elfut előlem / semmiben sem kedvez 4c, 4c, 6c, 6c Meggyek én immár, / ha keserves kár / engemet ez / világbul kivégez. 5e, 5e, 4d, 6d. A hetedik vers, Horatius ódájának paródiája, szabálytalanabb a 15.-nél. Egyébként e húszasokban nemcsak előfordulnak, hanem minden strófában megvannak a belső rímek is, de elhelyezkedésük nem mindig szabályos: a versszak első két sorában leggyakrabban azonos, a harmadikban (mintegy szem előtt tartva a ritmus változásának szükségességét) másféle tagolás van. Idézzük a 15. vers utolsó strófáját: Te jó Isten, / ki ez tőrben / engem dudaképpen / már régen ejtettél, Ezt engedjed, / hogy szánjon meg / velem kit ily igen / te megszeretettél, Vagy vigy ki hozzád, / ha jó szót sem ád / ugyanis már / lelkem sem hal, sem él. A harmadik sorban problematikus a következetesen rimtelen 3. szólam tagolása, a jelen esetben a 4/6 helyett szinte jobban hangzik a 6/4: ugyanis már lelkem / sem hal, sem él. A német vilanella rímképlete azonban nem 20a20a20a (ahogy Eckhardt közli), hanem 4a4a6a?6b / 4c4c6c?6b / 5d5d4x?6b. A Horatius-paródia rímképletét így lehetne jelölni: 4a4a6a?6b / 4c4c6x?6b / 5d5d45x?5-6b. Magában a rímképletben tehát alig van eltérés (a 3. sor két ötös és egy tizes kapcsolata is lehetne.) Négyes rímű tizenhármas Ezt a formát Balassi egy lengyel zsoltár fordításában alkalmazza először, majd egy másik vallásos énekében másodszor (Eckhardt: 4. és 37.). A lengyel eredetit, majd. annak egy cseh fordítását Waldapfei József fedezte fel és tette közzé Adalékok Balassi istenes énekeinek mintáihoz című tanulmányában (Itk. 1927. 77—86.). Érdekes, hogy a „lengyel ének“ kezdőszavait a Balassi-kódexben cseh-szlovákos változatban találjuk: „Blahoslav nás“ (Blogoslav nas helyett). A lengyel szöveget Lubelczyk Jakab költő adta ki nyomtatásban (Krakkó 1558) Dávid király zsoltárainak fordításában, ebből fordította le Balassi a 67. zsoltárt. A cseh változat kezdete: O požehnej nám Pane / poíehnej z výsosti, Až se nám zas tkví slavné / svetlo tvé milosti... Balassinál: Äldj meg minket Úristen / az te jővoltodból, Világosíts meg minket I irgalmasságodból. A sorfelező általában szabályos: 7/6, de a ritmizálás gyengébb, mint a cseh szövegben, némely sorban a szótagok száma sem egyezik, ami feltehetően a másolók okozta szövegromlással magyarázható. A 37. ének már nem fordítás, hanem Balassi vallomása, címe: Háborúit, szíve fájdalmát számlálván, kéri istent, hogy kétségbeeséstől oltalmazza. Ebben már nincs pontos sorfelezés; első strófáját idézzük: Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása, Jusson elődben valaha már sóhajtása, Ne hagyj vesznem bűnöm miatt, lelkem váltsága, Nyújts ki segítő karodat szabadságomra!
