Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - JEGYZETEK - Wurczel Gábor: Porka havak esedeznek
Azóta is, s meg még azon túl Is, sokáig: Porka havak esedeznek, De hó reme róma, Nyulak rókák játszadoznak, de hó reme róma. Hihetetlen, hogy készségünk csak egy megfúrt ladik lenne, mely árván halad a Nap vagy Nippon felé. Mégis, mint vak koldus, mint háborús menekült, vigyázzuk a fényt! A virág virág marad! A Vox Humána humánum lesz! A porka havakon ifjak indulnak el. Kéretlenül előáll Szalaváré Tura, a huszonkét éves szovjet-manysi felderítő kucsmában, hiúzbéléses subában, kipirult arccal. Porka havakon jött magas hegyeken át, valahonnan az Urál vidékéről a második nagy háborúban. Csak verőfényes fehérségben sítalpakon, és örökké ismétlődő mozgásban tudom elképzelni őt. Verőfényben, mely visszaveri a ferdén álló nap sugarait. Ahonnan elindult, s az úton végesteien végig, porka havak esedeztek. Teste köré csavarva hozta a kötegnyi rovásírás-másolatot ezer veszélyen, huszonkét éves korában, az Arany-asszony-kegyhely melletti barlang titkait. Ügy tudta, hogy ezek a testén hordott jelek hatezer év írásos emlékei. Régebbiek, mint a Holt-tengeri tekercsek. A katonai felderítő, aki háborús titkok után kutat, stílusosan még a lelkében is titkokat rejteget. S volt bátorsága méterről méterre előre menni. Mindig csak előre. Egy felderítő sohasem mehet hátra. Idegenség, félelem, ismeretlen ég várt rá mindenütt. Mégis előre ment, pedig minden századmásodpercben a halál rohant felé a porka havakon. A rovásírások a huszonnégy hun törzsszövetség fősámánjainak korabeli följegyzéseit tartalmazták. 1760-ban kerültek a manysi törzs birtokába, hogy megőrizzék. Szalaváré Tura hazája iránti kötelességének teljesítése közben meghalt. Sírja jeltelen. A rovásírás-másolatok elvesztek. Ha megtalálnák Szalaváré Tura sírját, fejfájára véssék rá: Porka havak esedeznek, De hó reme róma, Nyulak, rókák játszadoznak, De hó reme róma. Ez a porka hónyi képrész abból a képből van kivágva, amelyet a mi nemzedékünk hord magában a Béke első napjáról. 1970. december.
