Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - HAGYOMÁNY - Gál István: Babits Mihály antifasiszta előadása Pozsonyban 1934-ben
A komédia befejező képei a regény borítóján ábrázolt fotomodell utáni hajszát, majd az álmokból végképp kiábrándított lánynak az életbe való beleilleszkedését ölelik fel. A darabban egy kitűnő komédia lehetősége lappang, de Sándor Imrének korántsem sikerült maradéktalanul kibontania ezt a lehetőséget. Ennek oka legelsősorban a drámai szerkezet lazaságában keresendő: az író bizonytalan kézzel, következetlenül építi fel a cselekményt. Szembetűnően jelentkezik ez már az expozícióban is, ahol nagy súlyt kap a család csődbejutása, a Liska házaspár közötti ellentét, s ez, annak ellenére, hogy a főszereplők sorsát jelentősen befolyásolja, a későbbiek során szóba sem kerül már. Csak nyerne azzal a darab, ha például a szülők csődbejutása más színt kapna, vagy ez a mozzanat teljesen kimaradna, s a fiatalok sorsa más alaphelyzetből indulna. A szerkezet lazaságával szorosan összefüggenek az alakok megformálásában mutatkozó hiányosságok is. Ez elsősorban Lázár esetében zavaró. A család ki van neki szolgáltatva (ez a második képben erős hangsúlyt is kap!), később a durva visszautasítás ellenére ő finanszírozza Éva „nászutazását“ a regényhőssel, akinek még a nevét, útlevelét is odakölcsönözte. Mindez Lázárt hidegen számító embernek állítja be, aki kifeszíti a pénz hálóját, s várja, hogy a legyecske beleszédüljön. A negyedik képtől kezdve azonban Lázár már egészen más lelki tényezők vértjében lép elénk, s a fokozatos átalakulás betetőzéseképpen az utolsó jelenetben naiv kisdiákocskává zsugorodik, akit Évának szinte erőszakkal kell elcsábítania. Erőszakolt a VI. kép konfliktusa is (Éva és a fotomodell szembekerülése), s ez a jelenet nem is illeszkedik bele szervesen a drámai szerkezetbe. A komédia erőssége a herceg „életbelépését“ követő három kép. A IV. és az V. kép egy francia kisváros szállójában játszódik, ahová a fiatal pár a regénybeli birtok és kastély keresése közben vetődik el. Az író találó képet fest a kicsinyeskedő üzleti szellem világáról. Delacroix küzdelme már Don Quijotét idézi. A cselekmény során egyre inkább kiütköznek a herceg jellemének hiányosságai, mivel az életre keltett sematikus irodalmi tucathős mindenben csakis a regényben megírt szűk korlátok között gondolkozhat és cselekedhet. A VI. kép a komédia legerőteljesebb része, igazi írói telitalálat. Greuze regényíró dolgozószobájába vezet el a jelenet. Éva és a herceg azzal a céllal utazik ide, hogy az írót rábírják regényfigurájának átdolgozására. Az író-iparos jellemzése, s a pergő dialógusok egyaránt sikeresek. Nagy kár, hogy ez után a félresikerült lokáljelenet következik. Sándor Imre nyelve ebben a komédiában is kimunkált, egy-két jelenetben költői szárnyalású nyelv, s jelentős szerepet kap az alakok jellemzésében is. Egészben véve leszögezhetjük, hogy ez a komédia minden hiányosásga ellenére is érték, annál is inkább, mivel a hiányosságok nagy része kiigazítható. Igaz, nem lenne könnyű műtét: biztos kezű dramaturg kellene hozzá, aki bele merne vágni a dráma testébe, de még ma is megérné a beavatkozás fáradságát. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk ilyen értékeket. Babits Mihályt, a Nyugat főszerkesztőjét, az ismert költőt, gondolkodót és kritikust a pozsonyi Uránia tudományos egyesület 1934-ben előadásra hívta meg. Az Uránia a csehszlovákiai magyarság vezető szabadkőműves-páholyának, a Testvériségnek volt a nemzetközi fóruma. Babits maga ugyan nem volt szabadkőműves, eddig legalább erre vonatkozóan semmiféle bizonyíték nem merült föl, de az Gál István Babits Mihály antifasiszta előadása Pozsonyban 1934-ben
