Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csanda Sándor: Balassi Bálint versformái
Csanda Sándor Balassi Bálint versformái Balassi verseléséről és versformáiról a szakirodalomban különböző véleményeket olvashatunk. Horváth János A magyar vers című könyvében többek között ezt írja: „A XVI. századiak ritmusérzéke általában eleven ugyan, de többnyire még öntudatlan, s a vers ritmusát a dallam kereteivel és szakaszaival ellenőrizteti, nem pedig saját, arra irányított figyelmével... (Balassa) Gyöngyösi előtt a szövegvers legművészibb előfutára. Gazdagsága megannyi alkalmi formaihletből fakad, s megóvja őt az egyhúrú verselők modorosságától. Neki lélekkifejezés a versritmus is, esztétikai érték a versidom. Előkelő ízlés, jó rend, komolyság, csín és diszkréció jellemzi versművészetét; spontán, de fegyelem-értékű ritmusérzék terméke az.“ (i. m. Bp. 1948. 267.) Németh László pedig így értekezik róla Magyar ritmus című tanulmányában: „Balassinak még fülében a régi tagoló magyar vers, s amennyire kötött szótagszámú sorai engedik, gyönyörűen él is vele.“ Majd idézi Valaki azt hiszi kezdetű versét, s ezt állapítja meg róla: „Ez bizony magyar tagoló vers. Balassi el sem tudta képzelni, hogy másban is lehessen magyarul verselni." (Az én katedrám. 32.) Vargyas Lajos pedig ezt mondja: „Balassinál is számolnunk kell bizonyos ütemszabadsággal; kezdő korában inkább köny- nyedén vett pongyolasággal, később már művészi számításból eredő fogással. Vagyis érezte a váltakozás lehetőségét, s később — különösen csupa hatosok között — szükségét is.“ (Magyar vers — magyar nyelv. 90.) Verstanaink leírják és magyarázzák a Balassi-strófát (Horváth Jánosé, Gáldi Lászlóé, Négyesy Lászlóé stb.), amely valójában nem hármas rímű tizenkilences (belső rímekkel), hanem kilenc rövid sorú (hatos és hetes) lírai dalforma. De Balassi, több-keve- sebb következetességgel, másféle sorait is felbontja rímekkel, a hosszú verssorokat általában rövidebbekre tagolja (néha nyelvi egységekkel, szólamokkal is). Versformáinak vizsgálatához főként a következő szempontokat vettük figyelembe: az akadémiai kiadás (Bp. 1951) verssorait, az ezen belül található rímeket, a nóta jelzést, ütemeket, szólamokat. Megnehezíti vizsgálódásunkat, hogy a másolatokban fennmaradt Balassi-verseket legtöbbször szabálytalan, prózai sorokba írták, az eddigi kiadások pedig általában egy régebbi hagyomány szerint, nagyrészt a rímektől függetlenül (azokat belső rímeknek tekintve) állították strófába e sorokat. Ezért gyakran találunk különböző versszakokban azonos sorú és rímelésű verseket. A költeményeket az akadémiai kiadás (összeállította Eckhardt Sándor, Budapest 1951) sorszámai szerint tekintjük át, mert ezt a versek feltételezhető keletkezésének sorrendjében állították össze, s így bizonyos áttekintést nyújtanak a költő verselésének fejlődéséről is. Hármas rímű tizenhatos Lássuk mindjárt Balassi első versét, Magam gondolt nótájára írt költeményét (x-szel jelölve a nem rímelő sorokat): Beteges lelkem / ismeg énnekem / most új szerelemtől, 5a, 5a, 6b Mely betegségem / támadott nekem / az tekintetéből, 5a, 5a, 6b Kinek személye, / maga tartása / engemet most megöl, 5x, 5x, 6b
