Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Kovács Klára: Két vers - Bodnár Gyula: Kör-király udvarában
Kovács Klára nem nem rázhatom ki magamból a szédiiletet utalnk egymás felé ágaskodnak kifordulunk az időből — nem most nincs időm megmagyarázni amit nem értesz majd máskor most nincs időm megmagyarázni az idő feltartott kisujján pörgünk csak csontjaink maradnak ... most lenne időm megmagyarázni... de most már nincs, amit megmagyaráznék sárga gyászban üreg-éjszakákban süvít a szél CSÓKOLJÁTOK MEG AZ ESŐT megmerevültem csontjaim között FÜVEK HÁTÁN SIKOLTÖ IDŐBEN mentsetek meg Várat építek névtelenek hatalmából, Tizenhét tornyából ellátni a pirosszemű gyermekkorig .. . Hanyattfekszem, sínekké nyúlt végtagjaimon átkattog a világ ... Szám, László nem érzed ólomorgona sípjai nyílnak az emlékezet léptei alatt világra éhes csibecsőr verte idebentről a koponyafalat hogy golyóálló vadmadárként az égboltot bekorcsolyázza felhőidbe folyton növekvő polip fészkelt a Napot rázva fenyeget magadon mint ruhát nem érzed tekinteted sem végképp tárgyak testébe fagyott a szemed új hangok
