Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - Mészáros Károly: A kalauznő

fogok tudni semmit. Folyton ez járt a fejében. Próbálta visszaidézni, mit is tanultak a kilencedikben. Nem jutott eszébe semmi.

A hatodik ajtó előtt megálltak.

— Ide bemegyünk. — Bekopogott. Bementek. Egy szőke fiatalember volt bent. Üdvözölte őket. Kezet fogott Józsival, s az bemutatta Terit is.

— Tehát ez az a lány? — Megnézte jól.

Teri mereven állt, nem tudta, mit kívánnak tőle, mit kell tennie. A beszélgetés szlovákul folyt.

A szőke a sofőrhöz beszélt. Elmondta, hogy volt a személyzeti osztályon. Chudec nemigen akarta, vannak elegen. Lelkére kellett beszélnem, elhívtam a Metropol kávéházba is. Ott belement. Jó, hogy most jöttetek. Még itt van. Át is megyünk hozzá. Különben, hogy vagy? Tegezte a sofőrt. Bizonyára régi ismerősök. Vidáman beszélgettek.

— Gyertek — mondta. Majd Terihez: — Jöjjön!

S ment elöl. Józsi előre engedte Terit.

Chudec idősebb férfi volt. Barátságosan fogadta őket. Ez valamelyest megnyugtatta Terit. Chudec tudta, mi járatban vannak.

— Kislány, van kedve ehhez a munkához? Ehhez nem kell más, csak kedv, meg erő, meg akarat...

— Szeretnék kalauznő lenni.

Ezt elég folyékony szlovákságai mondta. Csaknem tökéletesen. Nem felejtett sokat, bár a munkahelyén túlnyomórészt magyar lányok dolgoznak.

— Üljön le, megcsinálom a papírjait. Eddig hol volt alkalmazásban?

— Pozemné stavby — mondta.

— Elengedik?

— El.

— Az szükséges. Addig nem tudjuk alkalmazni.

A férfiak felé fordult:

— Szeretném a „felvételit“ is megcsinálni, jó volna, ha addig az urak kifáradnának.

Az öreg elkérte az igazolványát, kiírt belőle valamit, mindenféle papírokat töltött ki. Közben csengett a telefon. Hosszan beszélgetett valakivel. Aztán megint írt. Férfiak jöttek az irodába, azokkal tárgyalt. Jő félóra múlva szólt Terihez:

— Tud fejből számolni? Szerette a matematikát? Különben ez nem is fontos. A lényeg az, hogy minél hamarabb intézze el a papírjait. Aztán jöjjön el még egyszer. Akkor felvesszük. Most elmehet.

A folyosón a sofőr várt rá. Elébe sietett:

— Nos, mit mondott?

— Hogy felvesz, csak intézzem el a papírokat az üzemnél.

— Nagyszerű. Mégis ügyes gyerek ez a Kostka. Mit gondol, elengedik az üzemtől?

— Azt hiszem, igen.

— Húsz perc múlva megyek vissza. Maga most kimegy a munkahelyére, ugye? Próbálja meg még ma elintézni. Jöjjön, elkísérem egy darabon.

Kimentek az épületből, a villamosmegálló felé vették az útjukat. Józsi nagyon örült, hogy minden sikerült. Meg volt elégedve magával. Váltig magasztalta a barátját, akivel Sereden ismerkedett meg. Két éve dolgozik a központban. Gyakran találkoznak.

A villamosmegállónál elbúcsúztak. Józsi a kezét nyújtotta.

— Mikor jön haza? — kérdezte.

— Az ötössel.

— Én fogom vinni.

— Viszontlátásra!

Józsi állt a megállónál, míg csak az ő villamosa el nem tűnt.

Az építkezési vállalattól simán elengedték.

Annak idején — két évvel ezelőtt — alkalmi munkásnak vették fel, tekintettel fiatal korára, s azóta is úgy szerepelt a nyilvántartásban. Nem kötöttek vele új szerződést;