Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Mészáros Károly: A kalauznő
ez most jól jött, mert egyébként nehezen engedték volna el. Kevés a munkaerő. Nem sok lány jelentkezik az építkezésekre. Jobb helyekre húzódnak. * Az autóbuszközlekedés központjában azt az utasítást kapta, hogy mindennap tegyen meg két utat a Pista bácsival. Meg kapott egy sárga karszalagot. Semmi egyebet. A karszalagot reggel felkötötte a karjára, és kiment a félnyoloas autóbuszhoz. A megállónál többen álltak. Megbámulták őt. Molnár Feri, a villanyszerelő, odaszólt neki: — Mi az, Terí, felcsaptál ellenőrnek? — Amint látod! Különben a faluban mindenki tudta, hogy Teri ikalauznő lesz. Teri szándékosan is terjesztete a hírt, elmondta néhány barátnőjének, ismerősének, azok továbbadták. Mire valójában sor kerül rá, ne legyen olyan meglepő. Nem szerette, ha csodálkoznak rajta. Az autóbusz késett. Tegnap Józsival megbeszélték, hogy melyikkel menjen Pozsonyba. Ez látszott a legjobbnak. A tizenkettessel meg vissza. Nem aggódott a sorsán, nem is hitte, hogy ilyen bátran fogja elviselni az első napokat. Sokkal gyávábbnak képzelte magát. Azt hitte, el fog süllyedni, amikor az emberek elé lép ilyen szalaggal. De nem történt semmi. Az emberek ugyan megnézték, de nem mondtak semmit. Mindenki maga intézi az életét. Nem is néz ki rosszul mint kalauznő. Az Isten is annak teremtette. Ügyes, szép, az emberek rajongani fognak érte. Az autóbusz befutott. Józsi rámosolygott, majd leszállt. Ott beszélgettek az autóbusz elejénél. Az utasok közben felszálltak. Elvesztek a hatalmas kocsiban. Mintegy öt perc múlva Pista bácsi kiszólt: — Józsi, kérem, mehetünk! Teri felszállt, és odaállt Pista bácsi mellé. Nem kellett, csak nézni, ahogy az idős kalauz kiadja a jegyeket. Ügyesen csinálta. Sohase fogom így tudni, gondolta. Gécsen felkapcsolták a pótkocsit. Józsi tolatott, ők hátra mentek. Pista bácsi kezébe fogta a vontatórudat, és irányította. Nagy csattanással ütődött össze a két test. Csak aztán mondta: — Ez se nehéz. Józsival különösen nem. Jól jön hátra. A rúd könnyen térődik. Annuska kesztyűt használ. Maga is megteheti, ott van a ládában. Amikor összeérnek, be kell kapcsolni a fékzsinórokat meg a világító szerkezetet. Egy hét nem nagy idő. A hét végén megkapta a táskát, egy vadonatúj sárga táskát, teli jegyekkel. Meglepődött, milyen súlyos. Majd megszokja. Hétfőn munkába lép. Szombaton este Pista bácsi búcsúestet tartott. Délután az ötös lesz az utolsó útja. Józsi szabadnapos volt. Nem utazott el. Meghívta Terit az estére. Pista bácsi már előbb meghívta. Elmegy — mondta. Hat óra tájban fogta a kerékpárt, beszólt, hogy megy Gécsre. — Túl sokáig ne maradj, — mondta az anyja. Mindig ezt mondja, ha megy valahová. Nem számít, úgyse ellenőrzi. Csak megszokásból mondja. Meg aztán nem is akar sokáig maradni. Egy kicsit ott lesz, aztán eljön. Egyenesen a sofőrök háza felé tartott. Egyszerre érkezett oda Laci bácsiékkal, akik most jöttek Pozsonyból. Van egy óra idejük, megnézik, hogyan búcsúzik az öreg. Bent már többen voltak. Két sofőr, Annuska, Józsi, Pista bácsi. Az asztalon üvegek sorakoztak, köztük több üres is. Hangoskodva fogadták őket. Józsi elébe ment. Pista bácsi felkiáltott: — Itt a helyettesem is! Jöjjön, üljön le, ide... Bal oldalt Józsi ült. Teletöltötték a poharakat. Ittak. Az egyik sofőr szabadkozott, neki vezetnie kell... de azért egy pohárral lehajtott. Teri is ivott. A Pista bácsi egészségére. Az öreg visszatromfolt: — A tiédre, kislány! Hogy annyi évet megélj ebben a szakmában, mint én. Valaki iközbekiáltott: — Ne féltse őt, többet is fog... Később Józsi szórakoztatta. Mindenféléket mondott, és sokat nevetett. Jól érezte magát. A sofőr mellett mindig valami nyugalom szállta meg. Bátor lett. Talán a férfi magabiztossága adta neki az erőt. ... A félénk Tériké kezdett Terivé válni. Igazá« csak akkor tudjuk megismerni magunkat, ha új környezetbe kerülünk. Fél nyolc körül énekelni kezdtek.
