Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából

A hódítónak tehát nemcsak Csehszlovákia kell, hanem vásik a foga Magyarországra is. Kellenek neki Csehszlovákia természeti kincsei, de kell neki az acélos magyar búza is, Románia naftaforrásai, Jugoszlávia érce és sertése. Szovjet-Ukrajna kitűnő termőföldje és szénmedencéi. Éléskamra kell neki. Le akarja igázni, ki akarja fosztani Közép- és Kelet-Európa országait. Elnyeléssel fenyegeti minden ország népét, amely terjeszkedésének útjában áll.

Ezért jelentjük ki ország-világ előtt a mi törhetetlen akaratunkat, hogy ezt a köztársaságot, mely a pángermán világuralmi hóbort legnagyobb akadálya, mely saját testével fogja fel a Magyarországnak szánt csapást, nem szabad a támadónak megkapnia. Ezt a köztársaságot az utolsó csepp vérünkig védeni fogjuk.

Szeretném, ha emlékezetébe vésné minden magyar, hogy itt ma nemcsak Csehszlovákia -területi épségéről, nemcsak a cseh nemzet függetlenségéről és önállóságáról van szó, hanem kockán forog Magyarország önállósága és függetlensége is, kockán forog az egész magyarság jövője. Szeretném, ha ez a döbbenetes ige úgy zúgna végig Szlovenszkó magyarlakta vidékein, mint a félrevert harang. Szeretném, ha a nemzete sorsán aggódó magyar megértené, hogy csak addig beszélhetünk független Magyar- országról, csak addig beszélhetünk magyar nemzetről, amíg van önálló és független Csehszlovákia, mert Csehszlovákiával áll vagy bukik Magyarország is.

Erre az egyszerű igazságra Magyarországon is rádöbbentek. Maga a reakciós magyar kormány is kénytelen a védekezés fegyveréhez nyúlni a göbbelsi fajelmélet beszivárgó, nemzetbomlasztó tanai és azok magyarországi apostolai ellen.

Mi nem akarjuk túlértékelni a bledi megállapodást, mely Magyarország és az utódállamok között köttetett. Annak eredményét nagyon veszélyesen ellensúlyozzák a magyar kormányzó tárgyalásai a kancellárral, amikből semmi sem szivárgott a napvilágra.

De azt hisszük, hogy ez a megnemtámadási megállapodás Magyarország és Csehszlovákia, valamint a kisantant többi államai között jelentékeny lépést jelent a kölcsönös közeledés és megértés terén.

Bárcsak megszilárdulna és elmélyülne az a kapcsolat, hogy a támadó által veszélyeztetett valamennyi Duna menti kisállam a kollektív békebiztonság áttörhetetlen gátja lenne, melyen a támadó halálra zúzná magát.

Testvéri üdvözlet Magyarországra

Hiszen egyre gyakrabban hangzik fel a vészkiáltás a nemzet legjobb fiainak ajkán, írók, művészek, politikusok, de különösen a demokratikusan gondolkodó néptömegek érzik, hogy ugyanaz az ősi ellenség készül lecsapni a Dunántúl lankáira, a Nagyalföld rónáira, amellyel szemben Thököly, Rákóczi, Kossuth, Petőfi bontották ki hajdan a függetlenségi harc zászlaját. És ml nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy erről a helyről ne küldjük el a mi forró testvéri üdvözletüket Magyarország népének. Drága testvéreink, a Duna—Tisza táján s hullámzó Balaton mentén, halljátok szavunkat:

Mi, szlovenszkói magyarok megértjük és méltányoljuk azt az aggodalmat, amely úrrá lett rajtatok Ausztria megszállása óta. Közelebb kúszott határaitokhoz az ősi ellenség. Nem a terror alatt nyögő német népet értjük ezen, amely borzadva gondol arra, hogy egy világhatalmi tébolyért gyilkoljon és gyilkoltassa magát. Hanem a fajelmélet gyűlölködőit, akik vak eszközeivé akarják al;asítani a jobb sorsra érdemes német népet.

Közös az ellenség

Nem Goethe és Marx, nem Thälmann és Ossleczky bátor, becsületes népét, hanem a politikai kalandorok maroknyi csapatát, mely tízezreket fanatizált, de millióknak homlokára szögezi a revolvert: „Ölj, vagy megöllek!“ — Ezek lesnek át a kerítésteken, hogy terméseteket letapossák.

Mi látjuk, testvéreink, hogyan kell küzdenetek bent, a saját portátokon a nemzet ellen felbérelt orgyilkosok, a Szálasiak, Hubayak, Festeticsek ellen. Ti látjátok a kavargó orkán közeledését. És egyre inkább be fogjátok látni, hogy nem ott kell keres