Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Tornóc tízezres manifesztációjáról A magyar népegység elindult diadalmas útjára (Major István beszédéből] Ezen a hatalmas népmanifesztáción Dél-Szlovenszkó magyarsága tesz öntudatos, bátor hitvallást a haladás, a béke, a köztársaság védelme, a népek testvéri összefogása mellett. Itt vannak Dél-Szlovenszkó magyarságán kívül a szlovák nemzet és a német nép legjobb fiai, itt vannak a cseh nemzet közszeretetben álló képviselői, hogy tolmácsolják nekünk nemzetük szívből fakadó üdvözletét. Ennek a nagy népi megmozdulásnak rendkívül nagy jelentősége van. Hiszen a gyűlölet és széthúzás, a soviniszta uszítás tobzódása idején különösen fontos kihangsúlyozni a népi összefogás magasztos gondolatát. Minden arra vall, hogy a világ egy nagy-nagy katasztrófa felé rohan, mely megsemmisüléssel fenyegeti az emberiség legszentebb javait. Oj világháború réme fegnyeget. Az emberek aggódva kémlelik a szemhatárt, mikor zendül meg felettük az ég. Ki okozza ezt a bizonytalanságot? Ki dúlja fel a békés családi fészkek nyugalmát? Ugyanaz a fasiszta kéz, mely az ártatlan spanyol anyák és kisdedek tízezreinek adja tudtára, mi is az a fasiszta civilizáció. Ugyanaz a fasiszta kéz, mely tűzcsóvával jár a puskaporos hordó körül, hogy vérbe- lángba borítsa a világot. Ugyanaz a porosz fasiszta csizma, mely eltiporta a kis Ausztria függetlenségét, és ma a Csehszlovák Köztársaság határait fenyegeti. Azért van különösen nagy jelentősége ennek a hatalmas népi megmozdulásnak, mert olyan időben történik, amikor a háború vagy béke kérdésének kell eldőlnie. Szlo- venszkó magyarsága előtt önkéntelenül felvetődik a kérdés: mit tegyen egy esetleges támadás idején? Hogyan viselkedjék? Örüljön-e a hívatlan vendégnek, vagy kívánja-e a poklok mélységes fenekére? Azt hiszem, hogy a ti jelenlétetek ezen a méreteiben oly hatalmas táborozáson, magában véve is világos válasz erre: Szlovenszkó magyar népe sohasem lesz jószántából a német fasizmus martaléka! Azok az urak, akik a német nemzet legjobbjait koncentrációs táborokba terelik, akik a katolikus egyház hitvallő híveit, de a protestáns egyház bátor, szókimondó hozzátartozóit, sőt a katolikus egyház püspökeit is nérói üldözésnek teszik ki, azok ne akarjanak a szlovenszkói magyarság pártfogói lenni. Azok az urak, akik Ausztria német népét úgy szabadították fel, hogy arról koldul szegény, akik ágyúk, tankok, gépfegyverek torkába tömik a húst, tojást, tejet, vajat, amit a népnek kéne elfogyasztania, akik országuk szenvedő és nélkülöző népét háborús kalandokba akarják sodorni: — azok az urak nem szabadságot hoznak szuronyaik hegyén, hanem hozzák a legbarbárabb önkényt és elnyomást, a legszörnyűbb ínséget és gazdasági züllést, amilyet ritkán mutatnak fel a történelem lapjai. A Csehszlovák Köztársaság, mely a Szovjetunió és Franciaország oldalán a világbéke egyik legerősebb oszlopa, ezzel a barbár hódítási erőszakkal szemben fontos történelmi hivatást teljesít. Sziklagát gyanánt mered a hódító elé. Útjában áll a kelet felé való terjeszkedésnek. Innen magyarázható az a rendkívül mohó érdeklődés vele szemben. Ezért folyik az a hallatlanul hazug és gyűlölködő propaganda, az a veszett pergőtűz a köztársaság ellen. Veszélyben Magyarország függetlensége A támadó jól tudja, hogy amíg a köztársaság dacolni tud vele, addig nem valósíthatja meg nagyratörő tervét: nem igázhatja le Magyarországot, Romániát, Jugoszláviát, nem terjeszkedhet kelet felé, egész a Fekete-tengerig.
