Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
sebb. A magyarság nagy része még ma sincs tudatában annak, hogy történelme a közép-európai antifasiszta táborba utalja, hogy a Csehszlovák Köztársaság védelme elsőrendű magyar érdek is. A mai manifesztáció a demokrácia védelmét — mely nem csehszlovák belügy, de közép-európai feladat — történelmi szükséggé nyilatkoztatja ki. Kérdés, hogy ezzel szemben a magyarság mint kisebbségi nemzet, a magyar nyelv mint jövőalap ennek megfelelő elbánásban és védelemben részesül-e az itteni demokráciában? Ki merne itt lelkiismeret-furdalás nélkül igennel válaszolni?! A csehszlovák demokrácia élethalálharcban áll egy inferióris ellenféllel szemben. A harc legitimációja és apropója mindkét részről a kisebbségi kérdés. A fasizmus — farizeus mód — a kisebbségi kérdést csak hódítási ugródeszkának használja, mellyel a demokrácia csak a kisebbségi megbékülés pozitívumát játszhatja ki. Ha a demokrácia erre képtelen: elvesztette a csatát. Épp azért a közvetlen fronttól a legutolsó zugig, Prágától Kassáig egységes és mindenütt jelenvaló demokratikus szellemnek kell a kisebbségi megbékülést előmozdítani. Minden más az ellenség malmára hajtja a vizet! A csehszlovák demokrácia Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyája. A csehszlovák demokráciának, melynek napjaink világtörténelmi szerepet utaltak ki, méltónak kell bizonyulni erre a küldetésre. Csehszlovákiának ma közép-európai példát kell statuálni, itt a félmegoldásokkal nem lehet kísérletezni. Napjaink Közép-Európa sorsát évtizedekre határozhatják meg. Ha Csehszlovákia népe nem találkozhatna a demokratikus közösségben, akkor Közép-Európa többi népei is elmulasztották a legjobb alkalmat Közép- Európa megalapozására és a fasizmus csatát nyert. A dunai népek térképét majd átmázolja egy új névvel, és utódok Közép-Európa helyett a „Szolgák országa“ névre fognak döbbenni. Ez lesz örökségünk és elődünk; ősünk, Ady Endre hangján újra kérdezheti majd valaki, hogy miért nem ébredt fel a „szolganépek Bábele“? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon, Miért nem találkozunk süvöltve az Eszme-barrikádokon? Mikor jogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok? A szlovenszkói magyar író az itt élő népek testvériségét manifesztálva, az utolsó szó jogán idézte, mert a felelet — Közép-Európa felelete, magyarok és nem magyarok felelete — még mindig nem hangzott el. Ady demokratikus hittevésre szólította Közép- Európa népeit. A dunai népektől függ, hogy milyen lesz a döntő felelet, demokrácia, vagy fasizmus? Élet, vagy halál? Szabadság, vagy szolgaság?! I Magyar Nap, 1938.)
