Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Reszeli Ferenc: Hét nap között a nyolcadik végtelen - Reszeli Ferenc: Füstölögve
Reszeli Ferenc hét nap között a nyolcadik végtelen rendkívül egyszerű folyosó nincs ajtaja ablaka nincs fala sincs és végtelen két irányból járható belátható mind a két irányból füstöt tárolnak benne ócska esőt és házakat szentségtelen szertartásként benne zajlik az éjszaka ? — miből a sötétség ha ablakok sötétjéből áll az éjszaka ? — rozsda-vakságból hogyan lesz alkonyat miből lesz a hajnal ha nincs fala és vége sincs de véget ér szobrok fekszenek műtőasztalon bélrendszerük rozsdás kalligráfia ázik fehér alabástrom bőrük lekopik róluk a történelem fogaikon ráncaikban lerakódik a nappal és az éjszaka íme ösztöneim geometriája: idegen ágyakon ismerős éjszakák markomban a kilincs hová lett ajtaja szememben az ablak falasincs végtelen íme a pont amelyben véget ér (gyűrött szavakat hordozok magamban elveszett értelmüket ösztöneimben keresem tarkóm a hold legelője gőz-színű holdvilágnál leállnék nyakig érő vízbe leélném benne utolsó éjszakáim ékírással írnám a víz színére bánatom radír-forgács úszik a vizen ösztöneim geometriája feltérképezi az éjszakát) rendkívül egyszerű idom rendkívül egyszerű folyosó az éjszaka s a nappal irányából gyalog bejárható végtelen füstölögve belekötöttem az őszbe — bele a tűzbe két méter önmagam aszfaltba tűzve állok itt sárgán bénán vörösen a városba mint gyertya a folyóba úgy ölöm magam
