Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - HAGYOMÁNY - Marék Antal: Egyetlen személyes találkozásom Szabó Dezsővel
vonalú rendezésével az előadást egyenesen kultúrtetté emelte“*1 — állapítja Vozári Dezső kritikája. A Magyar Nap szintén leszögezi, hogy a „Fehér kór sikerét főleg Sulc Viktor a Szlovák Nemzeti Színház főrendezője segítette elő, aki leleményes eszközökkel, fényeffektusokkal, forgószínpadon oldotta meg a rendezés nehéz munkáját“ .a Az előadás másik erőssége Mányai Lajos alakítása volt Gálén doktor szerepében. „Alakítása felejthetetlen volt" — állapítja meg Vozári. A Magyar Nap szintén Mányai játékát emeli ki, megemlítve még Bartos József (Marsall) és Ross József (Kriig báró) alakítását, de a továbbiakban leszögezi: „Sajnos a többi szereplő közül sokan nem tudták szerepüket, kínos volt hallgatni, észrevenni a kirívó gikszereket. A kitűnő dráma nagyobb felkészülést kívánt volna a szereplőktől is.“44 A két világháború között Szlovákia magyar színtársulatai rendkívül nehéz, bonyolult, s egyre súlyosbodó körülmények között működtek. Tevékenységükre egyre inkább a tömegízlés üzletszerű kiszolgálása, az eszmei-tartalmi és a művészi színvonal kérdéseinek megkerülése jellemző. Mindezek mellett színészetünk olyan pozitívumokat is fel tud mutatni, melyek megkívánják, hogy foglalkozzunk velük. Ügy érezzük, hogy a tárgyalt Capek-bemutatók is ezek közé a pozitívumok közé tartoznak, hisz a korabeli cseh irodalom legrangosabb képviselőjét ismertették meg a magyar közönséggel. S ezek az értékek —■ ritka kivételek — megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. 42 Magyar Újság 1937. VI. 17/136 « Magyar Nap 1937. VI. 18/141 44 uo. Sok írói találkozásról adnak hírt napjaink folyóiratai és napilapjaink. Az írások jó része ellenőrizhetetlen, mert a nagy író, halott. Mindaddig nincs baj, amíg a találkozás nem azt a célt szolgálja, hogy a szerző emberi vagy írói értékét emelje. Nos, ami az én találkozásomat illeti Szabó Dezsővel, az olvasó látni fogja, nincs mivel dicsekednem. Valójában szenvedő hőse voltam csupán a nagy író expanzív egyéniségének. Nem tettem semmit, amire büszke lehetnék, nem mondtam semmi rendkívülit, amit az irodalomtörténet feljegyezhetne. És mégis úgy érzem, hogy minden feljegyzés fontos, ami ennek a rendkívüli tehetségű írónak a megértéséhez hozzájárul. , A húszas évek elején történt. Egy kora őszi délután felmentem Szabó Dezső budai lakására. Valami üzenetet kellett átadnom neki, már nem emlékszem, mit. Azt sem tudom, hol lakott akkor, pedig egy teljes órát töltöttem a ház előtt, amíg kellő bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy becsöngessek. Megtorpanásom indokolt volt, mert az ajtón egy papírlap fehérlett a következő szöveggel: Idézetek szíves vendégeim számára 1. Akkor gyere, mikor hívlak (Magyar Népdal) 2. De menjetek el... (Jézus, Márk ev. XVI. 7) 3. Szeretem megcsókolni azt, aki elmegy (Ady: A halál rokona) 4. Allez vous en (Moliére) Marék Antal egyetlen személyes találkozásom Szabó Dezsővel
