Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Két Čapek-dráma nyomában
dek vagy a koncesszióban vállalt feltételek teljesítése vezette őket. Azelőtt a cseh drámairodalom szinte teljesen ismeretlen volt a magyar közönség előtt, legjobb alkotásai sem jutottak el a magyar színpadokra. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a hivatalos Magyarország igyekezett teljesen elzárkózni a cseh kultúra minden terméke elől, és ilyen szempontból próbált hatni a szlovákiai magyar színészetre is. Ilyen körülmények között több mint egy tucat cseh dráma bemutatása magyar nyelven minden tekintetben jelentős eredmény. A bemutatott cseh drámák közül elsősorban Karéi Capek munkáit kell kiemelnünk. A cseh irodalomnak ez a világirodalmi rangú képviselője kitapinthatóan nagy hatást gyakorolt a szlovákiai magyar közönségre. Társulataink a következő Capek-drámákat mutatták be: R.U.R. (Rossum’s Universal Robots), fordította Kolos Ernő és Polák Josef, cseh ősbemutató 1921, magyar bemutató 1921. XII. 14, Kassa, Faragó-társulat; A zsivány fLoupežnik), fordította Sziklay Ferenc, cseh ősbem. 1920, magyar bemutató 1922. IV. 12, Kassa, Faragó-társulat; Rovarok élete /Ze života hmyzu)2, fordította Mácza János, cseh ősbemutató 1922, magyar bemutató 1922. X. 24, Kassa, Faragó-társulat; A Makropulos-ügy (Véc Makropulos], fordította Kolos Ernő, cseh ősbemutató 1922, magyar bemutató 1923. III. 20, Faragó-társulat; Fehér kór (Bílá nemoc), fordította Donner Pál, cseh ősbemutató 1937, magyar bemutató 1937. V. 18, Kassa, Iván-társulat, 1937. VI. 16, Pozsony, Földes-társulat. Az R.U.R. és a Fehér kór bemutatója felbolygatta a magyar színjátszás lassan behí- nárosodó állóvizeit, s korántsem véletlen, hogy az öt dráma közül éppen ez a két dráma aratott nagy közönségsikert. A nagy cseh humanistának ez a két darabja megtalálta az utat a magyar közönséghez is, és a dél-szlovákiai kisvárosok színpadjain az emberi értékeket féltő, majd a fasizmussal, Horthy nacionalista mákonyával való szembefordulásra ösztönző hang talált otthonra. Vizsgáljuk meg elsősorban ennek a két bemutatónak a megszületését, visszhangját és a szlovákiai magyar közönségre gyakorolt hatását. Az R.U.R. Faragó Ödön színtársulatának legnívósabb és legsikeresebb prózai bemutatója volt az 1921—22-es évadban. A dráma bemutatóját a korabeli kritika, többek között neves kritikusaink: Merényi Gyula (a Kassai Napló ban), Mácza János (a Kassai Munkás ban) szinte egyértelmű lelkesedéssel fogadta.3 A dicséretek uniszónó kórusa mellett egy egészen más hang is megszólalt: Kultsár Miklósé. A Tűzben közölt kritikájában4 a szlovákiai magyar kritikában szokatlan hevességgel és élességgel fogalmazza meg a darabról, a fordításról, az előadásról, s nem utolsósorban a bemutatóról írt kritikákról alkotott véleményét. Nehéz kideríteni, hogy ennek a kritikának a megszületésénél közrejátszott-e valamilyen személyes indíték, mindenesetre érdemes ezzel a kritikával részletesebben foglalkozni. Kultsár a darabról írt értékelésével szembefordul kritikustársainak egyértelműen pozitív értékelésével: „A vidéki kritika... ez alkalommal levetette szigorú okuláréját és a darabot és színészeket olyan jenntartásnélküli egyhangú dicséretorkánban részesítette, amilyet még a zsurnalisztika viharvert hasábjai sem egykönnyen tudnak felmutatni. Valóságos erőpróba volt a kritika, ki tud több értéket fölfedezni."5 A cikkíró viszont a másik végletbe esik: nem ismeri fel a darab letagadhatatlan erényeit, és Georg Kaiser akkoriban sokat játszott Gáz című drámáját „és még legalább tizet“ az R.U.R.- nél értékesebb műnek vél. A darab lényegét a következő módon fogalmazza meg: „... egy szimbólum kimélyítése a dráma, amelyet a szerző következetesen és sok helyütt már erőszakosan is, az érdeklődés rovására mélyít el: az anyag harca a szellem ellen."0 Maga Capek ezt írja erről a darabjáról: „... a darab megírására maga a történet 2 Ez a dráma Josef és Karéi Őapek közös müve 3 Lásd az Irodalmi Szemle 1970/6 számában közölt szemelvényeket 4 TŰZ 1922, II. évf. 1-2-3. szám, R.U.R. c. cikk 5 uo. » TŰZ 1922, id. cikk
