Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Két Čapek-dráma nyomában
csábított, különösen az a két felvonás, melyben egy maroknyi ember emelt fővel várja a véget; az emberi heroizmus kedvenc gondolatom, és tulajdonképpen ez csalt engem ehhez az anyaghoz. S akármi is lássék következni a kész darabból, ehhez a gondolathoz hű maradtam.“1 Ez igaz, viszont ezt a heroizmust olyan cselekménybe ágyazva mutatja be a szerző, melynek minden mozzanatából a humanizmus, az emberi értékek szeretete és féltése cseng ki, s hogy a néző melyik mozzanatot érzi elsődlegesnek, melyik ragadja magával, az több objektív és szubjektív tényezőtől függ. A szerző is utal erre: „Minden utópia — s ez természetes — bizonyos elmélkedésből fakad és további elmélkedésre ösztönöz. A szerzőnek, aki nem valóságos és a múltban soha nem létező viszonyokat fest le, megszabadulva a közeli és biztos valóságtól, a tér és idő ellenőrizhetetlen távlatába helyezve el azokat, lehet-e más szándéka, mint hogy bizonyos gondolat-kísérletet valósítson meg, hozzon létre?“6 Nem kell csodálkoznunk azon, hogy minden kritikus másban keresi a čapeki elgondolás alapmotívumát. „Mit írt meg Čapek Károly? — teszi fel a kérdést Merényi. — Amit Madách megírt az ember teremtésétől kezdve a jelenkorig, azt megírta Čapek a jelenkortól az emberiség pusztulásán át az eljövendő új emberpár megteremtődéséig: vagyis az ember tragédiáját,“9 Mácza szerint a dráma „teljesen a goethei természetimádó romanticizmusra épült“.10 A Szabadság kritikusa szerint viszont „nem kell túlságosan nagy leleményesség annak felismeréséhez, hogy a darab sujet-je nem a távoli jövő utópisztikus birodalmából, hanem osztályharcoktól hangos korunk napjaiból van véve" 11 Kizárja az egyik elgondolás a másikat? Korántsem! Mindezek a vélemények a humanizmussal átitatott Capeki gondolat továbbgyűrűzései. Az R.U.R. Chaplin némafilmjeivel mutat közeli rokonságot, mind a megfogalmazás művészi igényességének, mind a kérdésfeltevés mély emberi töltete szempontjából. S ahogy Chaplin filmjeinek is mindig lesz mondanivalójuk az emberek számára, bármennyire is kezdetleges technikával hozták létre őket, úgy az R.U.R. sem vesztette el aktualitását, értékei maradéktalanul érvényesülnek ma is. Ezt igazolják színpadi felújításai is. (A kassai szlovák Állami Színház 1958-ban újította fel — és a színházi évad legnagyobb sikerét aratta!) Ebben a műben is helyet kapott Capek műveinek állandóan visszatérő motívuma: a munka dicsérete. Domin Harry, a robotokat gyártó mammutüzem központi igazgatója és Alquist, az üzem építészeti osztályvezetője csap össze a munka értékelésének kérdésében. Domin még az utolsó percekben is kitart nézetei mellett: .. nem volt rossz álom a munka rabszolgaságát összezúzni. A lealacsonyító és borzasztó munkáét, amelyet az embernek végeznie kellett. A tisztátalan és gyilkoló küszködést. Oh, Alquist, a munka nagyon súlyos volt. Az élet nagyon nehéz volt... Azt akartam, hogy az ember úr legyen! Hogy többé már ne csak egy darabka kenyérért éljen! Azt akartam, hogy egy lélek se menjen tönkre idegen gépeknél.. .“12 Alquist Capek kételyeinek és gondolatainak szócsöve: „Heléna: Építész úr! Mit csinál maga, ha félelem gyötri? Alquist: Kőművesmunkát. Leteszem a főnöki kabátot és felmászom az állványokra — Heléna: Oh, hiszen maga évek óta csakis az állványokon tartózkodik. Alquist: Mert már évek óta nem szűnik a félelmem! Heléna: Mitől? Alquist: Ettől az egész haladástól. Szédülök tőle. Heléna: Es az állványokon nem szédül? Alquist: Nem. Maga nem tudja, milyen jó a tenyérnek megmarkolni a téglát, helyére { illeszteni, ráveregetni — Heléna: Ez csak a tenyérnek jó? Alquist: No, hát a léleknek. Úgy gondolom, hogy helyesebb egy téglát a helyére illeszteni, mint túlságosan nagy terveket rajzolni,"13 j 7 Karéi Capek: Poznámky o tvorbe, Praha 1959, 86. old. 8 uo. 85. old. 9 Kassai Napló 1921. XII. 15/257 10 Kassai Munkás 1921. XII. 16/290 11 Szabadság 1921. XII. 16. 12 Čapek: R.U.R. Kolos és Polák ford. Kassa, 1921 13 uo.
