Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Két Čapek-dráma nyomában
hagyomány Kováts Miklós két Capek-dráma nyomában „A kisebbségi sors sohasem könnyítés, de mindenképpen nehezített életforma. A kultúra síkjára vetítve: próbatét. Kisebbségi kultúrformának csak akkor van jogosultsága és jövőlehetősége, ha rangja van. A rang: tartalom; a tartalom: mondanivaló. A kisebbségi színháznak, azonfelül, hogy a magyar szó gramofonja — ritka kivételtől eltekintve — nincs mondanivalójaZ'1 — Fábry Zoltánnak a kisebbségi színházakról 1937-ben Irt kritikája rendkívül szigorú. Igaz, Szlovákia magyar színtársulatainak műsora a pesti színházak műsorának periferikus vetülete, estéről estére a szirupoperettek és talmi vígjátékok váltják egymást. De a „ritka kivételek“ mégis említést érdemelnek. Fábry Zoltán keserű sorai 1937 októberében jelentek meg (egy munkanélküli magyar színész öngyilkosságának apropójából), nézzük meg Szlovákia magyar színtársulatainak műsorát ebben a hónapban! Sereghy Andor kelet-szlovákiai magyar társulata Rimaszombatban, Füleken és Rozsnyón játszott — miután ebben az évben vették el a társulattól az őszi kassai szezont. Földes Dezső nyugat-szlovákiai társulata az egész hónapot Érsekújváron töltötte. A két színtársulat műsora nem mutat nagy eltérést: mindkét műsor gerincét az igénytelen operettek és vígjátékok alkotják. Földes társulata a Marika hadnagya című fércoperettet őt, a Nincs szebb, mint a szerelem című operettet hét alkalommal adja elő, s még egy sor másod-, illetve harmadrendű darabot találunk a társulat műsorán (Pénz, pénz, pénz, A torockói menyasszony, lllatszertár, Romantikus asszony stb.). Sereghy műsora hasonló képet mutat: a Marika hadnagya, a Nincs szebb, mint a szerelem, valamint az Ürilány szobát keres című zenés vígjáték alkotja a műsor vázát (együttesen 10 előadás), de még több hasonló értékű operettet találunk a műsoron (Sárgapitykés közlegény, Csavargólány stb.). Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A több oldalról és módon sorvasztott, nagyobbrészt faluzásra kényszerített magyar színjátszás ebben a vizsgált hónapban is produkált jelentős előadásokat. Földes Dezső Ibsen Perr Gyntjét három alkalommal, Čapek Fehér kórját két alkalommal adta elő. Sereghy szintén bemutatta a Fehér kórt, Rozsnyón, Rimaszombatban és Füleken egyaránt, Gellért Lajossal, a korszak egyik legnevesebb magyar színészével Gálén doktor szerepében. Ezenkívül a társulat Hofmannsthal irodalmi értékű drámáját, a Jedermannt is előadta két alkalommal. Szériaoperettek és szirup-vígjátékocskák között Čapek és Ibsen — nem elhanyagolható kivétel. Ez maradandó értéket is jelenthet. Érdemes számba venni ezeket a kivételeket. Színtársulataink működésében elsősorban azt keli sokra értékelnünk, hogy a két világháború között bemutatták a korabeli cseh drámairodalom legjelentősebb alkotásait, s ezzel jelentősen hozzájárultak nemzeteink kulturális közeledéséhez. Dicséretre méltó eredmény ez, még abban az esetben is, ha a fent említett nemes szempontot a bemutatók előkészítése során a társulatok vezetői figyelembe sem vették, s csakis üzleti ér1 Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, Bratislava, 1964, 207. old.
