Irodalmi Szemle, 1971

1971/3 - Mészáros László: A normalitás kérdőjelei

dalmat nemcsak mechanisztikus sémának fogjuk fel, hanem élő közegnek, akkor hiábavaló minden igyekezet a mozgás megakadályozására, elfojtására. Persze, akik hisznek istenben, azok a sátán minden szavától rettegnek, és tűzzel-vassal — mert azért az imádság már kevés — harcolnak ellene. A dialektikában azonban éppen a tagadás tagadása a „bökkenő“ ...

19. A normalizálás tehát a „dinamikus egyensúly“ keresése egy adott történelmi pillanatban. Ez a dinamikus egyensúly tulajdonképpen nem más, mint a béke és nyugalom szinonimája, csak éppen benne van az a szó — és tartalom —: DINAMIKUS, ami a mozgást jelenti, az alkotó gondolkodást és forrongást a billegő egyensúly adta lehetőségek között.

20. Legyenek a lehetőségek bármilyen kordába szorítottak is, mégiscsak lehetőségek. Pál apostol szerint: „A kis kovász az egész tésztát megkeleszti.“ önmagunk normalizálása ennyit jelent: légy hű magadhoz. A magánkonszolidációt is konjunktúrának kell követnie.

Nagy János: Modell a gútai emlékműhöz (gipsz, 1967)