Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Arbuzov, Alekszej: Én szegény Maratom (befejező rész)
A függöny mögül kilép Lida, térítőt tesz az asztalra, megfordul, észreveszi Mara- tót. Hosszan nézik egymást. LIDA (halkan): Te... te... (tétován legyint] Mi baj, megbolondultál? MARAT (nehéz lélegzettel]: Nem. LIDA: Mire való ez? MARAT: Nem tudom. LIDA: Annyi év után! Hát nem érted? MARAT: Mi az, hogy annyi év? LIDA: Te is tudod. MARAT: Na és? (felkiált] Állj! Ne mozdulj, maradj így. Maradj. Még... még... LIDA: Tedd le a sapkád, (kis szünet] Hogy te milyen vagy. MARAT: Milyen? LIDA: Amilyen csak te lehetsz, (elhallgat] Megöregedtem, igaz? MARAT: Nem. Gyönyörű vagy. (halkan] Hetedhét országon túl élt egyszer egy öreg anyóka és egy öreg apóka ... LIDA: Hallgass, (súgva) Látod... mindjárt bőgni kezdek. MARAT: Nem tehetek róla. LIDA: Ha te tudnád, hogy ez ... Nem! Ne mozdulj. MARAT: Nem mozdulok. LIDA: Maradj az ablaknál. MARAT: Maradok. (Csend) LIDA: Most hol élsz? MARAT: Messze. LIDA: így van rendjén, (elmosolyodik) Hidakat építesz? MARAT: Igen. (elhallgat] Ha Leningrádban járok, mindig eljövök ide. LIDA: Minek? MARAT: Megállók, felnézek az ablakra, és elmegyek. LIDA: Ennek semmi értelme. Magad is tudod. MARAT: Tudom. LIDA: Menj el. Mikor indul a vonatod? Menj, minél hamarabb, annál jobb. MARAT: Nem lehet. LIDA: Miért? MARAT: Üres vagyok, érted, belülről. S ha már eljöttem... ez minden, (majdnem durván) Nem hozzád jöttem... hozzátok. (halkan] Rajtatok kívül nincs senkim. LIDA (figyelmesen]: Semmit se változtál. MARAT: Nem. Magamban mindent eldöntöttem. Te tizenhárom éve férjnél vagy. Én is rég megnősültem. LIDA: Te nős vagy? MARAT: Hát mit gondoltál? Mindannyian elértünk valahová. LIDA: Na látod... MARAT: Igen. Ahogy döntünk, úgy történik minden. LIDA: Leonyidik állandóan szid, hogy elmentél. .. Tizenhárom év alatt egyetlen sort sem írtál. Azt gondoltuk, hogy teljesen elfelejtettél bennünket. MARAT: Te is úgy hitted? LIDA: Soha. Ha én is így hittem volna, nem lett volna olyan nehéz, (kedvesen) Kit vettél el? MARAT: Hát... (nevetve) Látod, már hazudni se tudok. LIDA (kis szünet után): Ha jól értettem... bajban vagy. MARAT: Majd beszélek róla, ha megjön Leonyidik. LIDA: Mondd el nekem. MARAT: Nem. LIDA: Akaroml MARAT (kis szünet]: Nos — hogy s mint vagytok? LIDA: Köszönöm, jól.
