Irodalmi Szemle, 1971

1971/1 - Miroslav Válek: Részletek a „Síkság” c. ciklusból

Miroslav Válek

részletek a »Síkság« c. ciklusból

Reggel óta kapjátok a sürgönyöket, levéltenger árasztja el a házat,

az egész negyedben egyszerre csörögnek a telefonok.

Nem történt semmi, nem történt semmi: én hívlak szüntelenül,

vissza akarom kapni a megszakadt vonalat.

Ö, milyen jó, hogy megértették a postán és a telefonközpontban, hogy milliószor üdvözöllek, s milliomodszor kérlek:

• • •

Igyekezz nagyon, a sarkon

már dudál az est, mely fakókék, akár egy rozoga autó, s míg a városi nap agyonjátszott, sercegő lemezként csúszik le az égről, a miénk, a szikrázó vörösréz gyümölcs, gyönyörűen hull alá, s mikor a földhöz ér, hangosan zenél.

A szövetkezet fekete bikája

bársonyos basszusban lírai intermezzót énekel,

s a síkság térdre borul, elteszi magát holnapra.

Itt az ideje, hogy lehúzzuk a csizmánk,

dobbanás halatszik, akár a díszszemlén,

mert itt valamennyi házban vaskemény férfiak élnek,

s a hangnak tágas tere van a nekifutáshoz;

így hát elegendő kikapcsolni a rádiót,

s meghallod, ki miről álmodik ...

Álmodunk,

üvegről,

kövekről,

fémekről,

simogató kezekről,

ablakon kopogó behajlított mutatóujjról, nyári mosolyokról, melyekre vártunk, álmodunk kimondhatatlan dolgokról, csodálatos és hóvirágegyszerű dolgokról, álmodom karomon nyugvó fejedről,

és szememről, mely a te szemed mélyén tükröződik,

álmodunk,

álmodunk,

s minden olyannak tűnik, mint a bűvészkalapban a tárgyak.

Az éj, e széles tetejű kalap visszájára fordult. Itt a reggel.

Csak most látod, milyen elevenek az álmok.

A tévé-antennák ideges ujjai átszúrják a homályt, új házak sorai ügetnek be a falvakba, a reggel fülledt, mint mulatság után a táncterem, egy árva, szomorú varjú ventillátorként forog az égen, a kövér kalászok ájultak a rémülettől,

s recsegve kiált a helyi híradó: Gyertek aratni, gyertek aratni!