Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - Arbuzov, Alekszej: Én szegény Maratom (befejező rész)

LIDA: Itt nincsenek barátaid?

MARAT (Lidára néz): De. Még sok is.

LEONYIDIK: Jól mondtad.

MARAT: Persze ... Ezért valakinek el kell tűnnie.

LIDA: És te akarsz az első lenni, igaz?

MARAT (vállat von): Ez a felderítő sorsa.

LEONYIDIK: Az igazi férfi.

LIDA: És te?

LEONYIDIK: Én maradok, (hangosan) Nem! Csak ha elkergetsz, akkor megyek el. MARAT: Nekem is ezt mondta.

LIDA (élesen): Elhallgass, te .. .

LEONYIDIK (szed magának a kompéiból): Érdekes... Még sohase láttam, hogyan nő a birsalma ...

MARAT: Ez érdekes.

LEONYIDIK: Nem, az előbb nem mondtam igazat — ha elküldesz, én akkor is veled maradok.

LIDA: És miért?

LEONYIDIK: Ha te nem leszel, semmi se lesz.

LIDA (Marathoz): Hallgatsz?

MARAT (hirtelen vidáman): Minek beszéljek?

LEONYIDIK: A szomszédokat nem zavarja, hogy ilyen soká fenn vagyunk?

MARAT: A mi szomszédaink rendes emberek, (nevet) Eh, az én házam, az én — ágyam...

LIDA: Igen ... nevetséges ...

MARAT: Dragobicsén rettenetesen szerelmes voltam egy lányba. Mikor eljöttem tőle, azt mondta: „Marik, ne csinálj butaságokat, gyere vissza hozzám; isteni házam és isteni ágyam van.“

LEONYIDIK: Bort!

LIDA: És te, Leonyidik, melyik városban lettél szerelmes?

LEONYIDIK: Leningrádban.

LIDA (Marathoz): Ezt a játszmát elvesztetted.

MARAT: Beismerem. Te bizonyára még mindig Turgenyevbe vagy szerelmes.

LIDA: Te nevetsz?

MARAT: Nem — bőgök, (az asztalhoz megy) Elég a komédiázásból! Egyikünknek el kell tűnni. Nekem — vagy neki.

LEONYIDIK (elsápad): Úgy legyen, ahogy mondtad.

LIDA: Nocsak ...! És ha én a szomszédot választom?

LEONYIDIK (a gitárzenére figyel): Megteheted.

MARAT: Elegem van a tréfából.

LIDA: Akkor hallgatni fogunk, (kis szünet) Marat, szeretsz te engem?

MARAT: Mondhatnám neked, Lida, de... (elneveti magát)

LIDA: Azért beszélsz így, mert biztos vagy benne, hogy szeretlek.

MARAT: Beszélek, ahogy nekem tetszik! Hős vagyok, vagy mi! Az újságok is megírták.

LEONYIDIK: Szeret téged. Nekem elmondta.

LIDA: Hohó! Te is az igazi férfi példáját követed?

LEONYIDIK: Kihez beszélsz ...?

LIDA: S most — magad helyett beszélj.

LEONYIDIK: Nekem nélküled végem. Az anyám vagy, a testvérem vagy. Az egész világ.

MARAT: Vége. Kikészültem.

LIDA (Leonyidikhoz megy, a haját simogatja): Kértek még teát?

LEONYIDIK: Inkább száz gramm — konyakot.

MARAT (sápadtan): Majd holnap hozok.

LIDA: Hajnalodik. Rövid volt az éjszaka.