Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Turczel Lajos: Simándy Pál
Turczel Lajoi (Születésnapi üdvözlet helyett) A nyolcvanadik évét 1971. január 5-én betöltő Simándy Pál azok közé tartozik, akii a csehszlovákiai magyar kisebbség szellemi életének formálódásában a húszas évekber jelentős szerepet játszottak. Itteni működéséről és sajátos egyéniségéről fiatalabb nem zedékeink tagjai alig tudnak valamit, pedig egykor a „szlovenszkói“ magyar ifjúság körében rendkívüli népszerűségnek örvendett, és irodalmunk nagy öregjei ma is meg különböztetett tisztelettel és ékes epiteton ornansokkal ellátva emlegetik a nevét. Fáb ry Zoltán például „egyik legtisztább embermagyarunkat“ látja benne és irodalmi publicisztikáját „missziós jelentőségűnek“ tartja. Balogh Edgár „sajátos magyar filozófiái forraló írópapnak“ nevezi. Győry Dezső saját költői és nemzedéke emberi kibontakozá sának egyik alakítóját tiszteli benne, aki „forradalmasított az anyaországi fehér terroi szellemi uzurpátorai és ellenforradalmi álnagyságai ellen“, és azt tanította, hogy a ha ladó szellemű csehekkel és szlovákokkal könnyebben meg lehet találni a közös utat mint az úri reakció „105 %-os magyarjaival". Simándy Pál (eredeti nevén Gombos Ferenc) református pap volt, aki 1918/19-ber a templomi szószéken a forradalmi eszmék mellett agitált. A Tanácsköztársaság bukásé után a börtön, majd az emigráció lett az osztályrésze. Csehszlovákiába menekülve Losoncon telepedett le, ahol már előzőleg is működött. Abban, hogy ez a kisváros a húszas években a bontakozó kisebbségi irodalom egyik bázisává vált, Simándynak orosz lánrésze volt. A köréje tömörülő fiatal írókkal megalakította a Madách-kört, és javasla tót terjesztett elő egy országos írókonferencia összehívására. Komlós Aladárral össze fogva szabadegyetemet szervezett, amelyről többek között a Tűz című folyóirat közöli lelkes beszámolót; a szabadegyetem sokoldalú (irodalmi-esztétikai, művelődéstörténeti filozófiai, szociológiai) programjában nívós előadások hangzottak el Adyról, a modern vers problémáiról (Komlós), a nyugati kultúra élvonalbeli formálóiról, az erkölcs kérdéseiről (Simándy), a legújabb művészeti áramlatokról (Kudlák Lajos) stb. A nehéz anyagi körülmények között élő Simándy egy ideig könyvkereskedéssel is foglalkozott, majd az YMCA losonci fiókjánál vállalt állást. Publicisztikai tevékenységét egzisztenciális hányatottságai közepette is rendületlenül folytatta. Pedagógiai, szociológiai és irodalmi tanulmányai — melyek a Tűz ben, a Kassai Naplóban, A Mi Lapunkban, a Korunkban, a Magyar írásban jelentek meg — mindenkor nagy visszhangot keltettek, és az új viszonyok között növekedő első kisebbségi nemzedék szellemi-erkölcsi alakulására jelentős befolyást gyakoroltak. Publicisztikai munkásságára — Krammei Jenő közvetítésével — Romain Rolland is felfigyelt, és a legkiemelkedőbb Simándy- művet, Az elsikkadt hegyi beszédet meleg szavakkal méltatta. „Érdeklődéssel olvastam barátja fejezetét — írta Rolland Krammernek. — A gondolat megragadó, és én igaznak vélem: Krisztus törvényének és a természet érctörvényeinek a kettőssége valóban tragikus nagy problémája a társadalmi életnek. Hiábavaló lenne tagadni az egyiket, vagy a másikat, s bűnös lenne a másodikat az első álarcával leplezni. Az ilyesfajta csalás, amin a népek az elmúlt tizenöt év borzalmas csődje óta világosan átlátnak, megbé- lyegzi a keresztény egyházakat és hitelét veszi vallásuknak.“ SIMÁNDY PÁL és a csehszlovákiai magyarság
