Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Adatok a hazai zenei érdeklődés történetét

a nyugati, főleg hollandiai és nyugatnémet protestáns — kálvinista — országokban mennyire elterjedt. Ugyanakkor mégsem folyamodott a tényállás megmásításához: ahol nem Lobwasser szerint énekelték őket, ott ő sem állítja az ellenkezőjét. Bizonyíték rá a danckai és a canterburyi példa.

A Szenczi Molnár melletti pártállását, bár csak egyetlen mondatban, de világosan elárulja: Strassburgban járva, az akadémia elé érkezve Szenczi Molnár Albert jut eszébe. Az akadémiával kapcsolatban feljegyzi munkájában: „Ebben tanult az mi Molnár Albertunk, kit Isten sokáig hazánknak javára éltessen, szívem szerint kívánom.“33

9. Csombor — mint mondottuk — a világi zene iránti érdeklődését sem rejti véka alá. Számunkra ez nem kevésbé jelentős, mint korának modern egyházi zenéje iránt megnyilvánuló figyelme.

Danckában egy-egy vásárra mindenfelől jönnek a „muzsikusok", a „játékosok", azaz komédiások, azután a kötéltáncosok („kötélen járók") és — mint írja — egyéb „csudára termettek“. (Ez utóbbin kétségkívül a szemfényvesztőket, a vásári bohócokat érti.]34 Mint a hangszerek fölsorolásánál, Danckában láttuk: hegedűsök, orgonások, virginálok, lantosok, hárfások és egyéb muzsikások bőven találtatnak.35 Továbbá: a polgárság nagy gyönyörűségét leli a muzsikákban és a szép éneklésekben. Fölsorolja tehát a hangszereket, s ezzel szemlélteti a muzsikálás sokféle fajtáját. A lengyel király danckai udvarházában is sokféle muzsikákkal mulatják az időt.36

Az elvilágiasodottabb Londonban a zenei életről szóló beszámoló kiegészül, az élmény elmélyül. A jókedv, az életöröm, amely Erzsébet korát jellemezte, nem múlt el Jakab uralkodása alatt sem, sőt talán még fokozódott, s ez a kép tárul Csombor elé.

Anglia ebben az időben zenei tekintetben Olaszországgal együtt Európának értékes zenei örökségben egyik leggazdagabb és zenéjét tekintve is egyik legfejlettebb országa. Sőt, talán bizonyos értelemben vezetőnek is lehetne minősíteni. Erzsébet alatt, 1585-ben halt meg Tallis, a kor egyik legnagyobb angol zeneszerzője, a királyi kápolna orgo- nása, kinek műveit halála után is mindenfelé énekelték. A kórusművészet fejlettségére jellemző adatként hadd idézzük azt, hogy egyik művét negyven szólamra írta, s művei közül nyolcat öt szólamra. — Tanítványa, Byrd (meghalt 1623-ban) Csombor ott jártakor még élt. Nem kisebb a jelentősége, mint Orlandus Lassusnak vagy Palestrinának, de ez utóbbival ellentétben a világi zenét is művelte. Madrigáljai akkor már három kötetben jelentek meg nyomtatásban. — A kor legnagyobb dalköltője, Dowland (1563— 1626) 1606-ig a dán király első lantosa, utána Jakab angol udvarának egyik csillaga. De se szeri, se száma a tehetséges angol zenészeknek, kikből telik a kontinensre is. így John Buli (1562—1628 J 1613-ban Németalföldre teszi át működése színhelyét: Antwerpenben lesz templomi orgonaművész. Példáját mások is követik. A muzsika szerves része a színjátszásnak, s a zenésezk együtt vendégszerepeinek a színészekkel a kontinensen: Skandináviában, Németalföldön, Francia- és Németországban. Az angol hangszeres zene termékei a 17. században leginkább németországi nyomdákból kerülnek ki. A hangszerek közül a virginál, a lant, a négyhúrú citera a leggyakoribb. A viola igen népszerű, meg egy oboaszerű fúvós hangszer is. S mint mondottuk, a hangszerek és a muzsikusok szerves kiegészítő részét alkotják a színpadi játéknak. A Macbethben, a Viharban, a Szentivánéji álomban táncos, zenés betétek fordulnak elő, s az udvari álarcos játékok, valamint bábszínházi előadások sem nélkülözik a zenét. Maguk az angol uralkodók személy szerint is kedvelői a hangszereknek. VIII. Henrik,

VI. Eduard, Mária és Erzsébet képzett zenészek. Jótékony hatásuk az egész korszak társadalmának műveltségén érezhető.

I. Jakab angol király sem kivétel, s alatta is virágzik a társas zenei élet. Csombor hosszabb ideig időzik Londonban, megfordul a király udvarában is, ennek a vidám zenei életnek akaratlanul is szemtanúja. Az angol arisztokrácia, minthogy többet tartózkodott vidéki otthonában, közelebb állt a néphez. A vidéki nemesség részben tevékeny részese, részben pedig szemlélője a fővárosból szerteáradó zenei kultúrának. Akkora hatalom a zene, hogy Shakespeare Téli regéjében egyenesen a zenét hívják a halott föltámasztásához.

33 Uo. 159. 1.

34 Uo. 54. 1.

35 Uo. 56. 1.

36 Uo. 49. 1.