Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Adatok a hazai zenei érdeklődés történetét

Hiába egyes puritánok berzenkedése, az angol társadalomnak oly magas a zenei műveltsége, hogy nem is tartották társaságban magukhoz illőnek azt, aki nem tudta szólamát kottából énekelni. Az emberek, ha valahol összejönnek, szinte kapásból, azaz lapról énekelnek, több szólamban. Csombor szavaival: „énekléssel vetekednek". Csomborra ez a meglepetés erejével hat. Rácsodálkozik a tényekre, egy nem ismert, sőt nem is képzelt világra, ahol lapról, kottából énekel a társaság. Éppen az a meglepő, hogy mindezt észreveszi ez a fiatal peregrinus. Sőt, megjegyzéssel kíséri: aki ezt a világot megismeri — írja —, „semminek ítéli Németország kelletlen muzsikáit“. — Merész kijelentés, annál i9 inkább, mert nem indokolja, milyen alapon hozza meg a német zenéről kedvezőtlen véleményét. Németország zenei életére nézve ugyanis semmiféle följegyzés sincs könyvében. Nem örökít meg adatot arra nézve, hogy módszeresebben érdekelte volna a zene, de fel kell tételeznünk, hogy már Danckában ismerkedhetett a német zenével, s valószínű, hogy a nehézkes német muzsikával szemben a könnyedebb angol zene ragadta magával, s ehhez viszonyítva formálta meg fenti ítéletét.37

Ebben jó előre, háromszáz évvel korábban, egy vándor magyar iskolamester tollából a német zenéről (természetesen nem Schützről és a hozzáfoghatókról) szinte a 20. századi magyar zene vezető elméinek megállapításait halljuk majdnem szó szerint. Korunkban Bartók és Kodály sokkal gyakrabban fordult angol zenei példákhoz, mint németekhez, s a nevük által fémjelzett zenei mozgalom hívei szintén. Csombor Márton úgy látta, hogy a zene Angliában mindenkié. Az angol társadalom magas zenei műveltsége méltán tűnt föl Csombornak, mert ahhoz foghatót sehol sem talált az általa látogatott országokban. S hogy elszorulhatott a szíve, mikor a hazai állapotokra gondolt, ahol csak a kobzolás volt általánosan elterjedve, a kottát az iskolákban sem tanították. S ahol Bethlen Gábor Gyulafehérvárott papjai ellenére építteti be az orgonát a fejedelmi székesegyházba, hogy halála után a szűk látókörű papi dogmatizmus eltávolítsa.

Amikor megállapítjuk, hogy Csombor az elsők közé tartozik, akik az újkor hajnalán nálunk érdeklődéssel fordulnak a zenei élet jelenségei felé, annak világi megnyilatkozásait is beleértve, akkor két kérdés várna még válaszadásra, ha nem haladná túl jelen cikkünk kereteit. Az egyik: honnan merítette az alapokat e sokirányú érdeklődéshez és vizsgálódáshoz ez a húszév körüli vidéki iskolamester, s hogyan értékesíthette a látottakat idehaza?

Az első kérdésre röviden azt válaszolhatjuk, hogy Csombort mélyen érintette a magyarországi kései humanizmus és a mérsékelten elvilágiasodó és a társadalmi gondolkodásban jelentkező, ugyancsak elvilágiasodásnak indult polgári szellemiség. Sokirányú érdeklődése birtokában ez tette alkalmassá arra, hogy a szigorúan egyháziasan gondolkodó társadalomban szeme észrevegye a Nyugat fejlettebb viszonyait, s a társasági életben a zenélés, az éneklés szerepét is tudatosítsa.

A másik kérdésre még rövidebben válaszolhatunk. Abból, amit külföldön követésre méltónak ítélt, idehaza semmit sem értékesíthetett. Az Europica varietas az irigyek dühét váltotta ki, s Csombor örült, hogy mint pap Varannón meghúzhatta magát addig a pár évig, amíg a halál korán sírjába nem szólította. Ismerve kortársait, bátran elmondhatjuk e páratlanul mozgékony elméről, hogy sok egyéb érdeme mellett nem utolsó az, hogy a zene funkcióját a maga szerény módján észrevette, megértően fogadta, s a magyar nyelv akkori kifejezési eszközeivel egy pompásan megírt, ma is élvezettel olvasható beszámolóban meg is örökítette.

37 Uo. 109. 1