Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Kardos István: Az értelmiség történelmi kialakulása
párhuzamosan föltételezi a szociális differenciálódást. A szociális elkülönülés mint folyamat nemcsak antagonisztikus osztályokat (rabszolgatartókat — rabszolgákat, vagy más társadalmakban hűbérurakat — jobbágyokat) szül, hanem más társadalmi rétegeket is. Az új termelési viszonyok szükségszerűvé tették a szellemi tevékenység függetlenülését. Ebben a felfogásban különös hangsúlyt nyer a szellemi munka viszonylagos elkülönülése a fizikaitól. Felfogásuk helyességének megokolásában előszeretettel hivatkoznak az ókori rabszolga-társadalmak államformáira, az állam hatalmi gépezetére, amely gyakorlatilag föltételezte a konkrét termeléstől függetlenített szellemi dolgozókat — az intelligenciát. Hangsúlyozzuk, hogy az értelmiség az ő felfogásukban i<^ szociális rétegként szerepel, nem pedig az „intelligens“ emberek körűlhatárolhatatlan tömegeként, Viszönf az ~B értelmiség-fogalmuk azonos a szellemi dolgozók fogalmával. Két különböző dimenzdójú kategóriát egyeztetnek, s ilyképpen <az értelmiséget rendkívül tágan értelmezik. Értelmezésük félreérthetetlen; értelmiséginek tekintik az ókori KínlT hivatalnokait is, a~görög hadvezéreket és politikusokat is stb. Gondolatmenetük logikája is nyilvánvaló: objektív okok következtében kialakult az önálló szellemi tevékenység igénye mint funkció, ennek következtében kiválik egy szociális réteg, amelyik ellátja ezt a feladatot. Ez a réteg az értelmiség. Summa summárumr az intelligencia mint szo- ciállir~alakulat lörténelmileg1- az ősközösségi társadalmi rendszer és _a rabszolgatartó társadalom határán alakul ki. Itt jegyezzük meg, hogy ezzel a felfogással rokonítható Arnošt Bláha^ véleménye is, az eltérés csupán annyi, hogy ő az értelmiség gyökereit_már~az~Ss£őzösség kuruzslói- ban, áldozópapjaiban, sámánjaiban, torzstönokeiBen stb. látia. Bláha is a szellemi tévé- k'énysé^TünKüIö jábőr indul k i7az értelmiség Tóv~á b b i feladatait is erreépíti7kö vétkezésképpen az ő érrtíliiilség-fogalma is meglehetősen tág.2 A másjk felfogás^eleve tagadja az elsőt. Noha föltétel nélkül elismeri, ihogy a fizikai és'szelTemi munka'különválása az ősközösségi rendszer felbomlása idején, illetve a rabszolgaság elején következett be, az értelmiség történelmi kialakulását későbbi időre teszi. A funkciót önmagában nem tekinti elégségesnek ahhoz, hogy a társadalomban "strukturális változás következzen be. Különben a társadalmi munkamegosztást ez a kon- cepcTcf is alapvető struktúraképző tényezőnek tekinti, de az előbbi felfogással szemben nyomatékosan hangsúlyozza azt a különben helyes elvet, hogy a társadalmi struktúra nem azonosítható a társadalom alapfunkcióinak struktúrájával Az az érzésünk, hogy képviselői funkcionalista szemléletet vélnek látni az első felfogásban, s ennek a hadakozásnak az éle ezért ilyen jellegű. A másik argumentumukkal ds egyetértünk. Valóban, egy-egy új társadalmi funkció nem mindig a maga időbeli közvetlenségében lép fel struktflraképző tényezőként. Vagyis a~szellemi munka funkciója (merTők is a szellemi munka relációjában ítélkeznek) nem váltotta KTH"sz5ciális differenciálódás időbeli párhuzamát, azaz közvetlenül nem szülte meg az értelmiségi réteget. E probléma kapcsán érdemesnek tűnik megjegyezni, hogy számos történelmi példa analóg jelenségként bizonyít. Hadd emlékeztessünk például az 1848—1849-es magyar forradalomra, amely tartalmában, programjában polgári forradalom volt, ezt azonban — különböző, jól ismert okok miatt — nem a polgárság vezette és szervezte, hanem a polgárosodást igenlő középnemesség. Vagyis a polgári forradalom igénye mint funkció időben megelőzte annak a polgárságnak kialakulását, amely hivatott lett volna „saját forradalmának“ megvívására. Hasonló jelenséggel találkozunk több nép szocialista forradalmában, pl. Mongóliában, ahol a proletár jellegű szocialista forradalom lényegében számottevő proletariátus nélkül kezdődött. A második felfogás az említett szempontokra támaszkodva azt állítja, hogy az értel- miség történelmileg csak a kapitalizmus kezdeti szakaszában alakul ki. Vagyis abban a történelmi korszakban^ amikor ä szellemi Tevékenység a nagyipari gépi termelés 1 Vö. Ján Mačku, K otázce postavení irtteligence ve společnosti, (Az értelmiség társadalmi viszonyának kérdése). Sborník prací filosofické fakulty brnénské university, G 4. 1960. 2 Arnošt Bláha Sociologie irtteligence című munkájában a következőket írja: „De végeredményben a Gondolat volt az, ami mindenkinek mozgásba hozta a kezét, az izmait, a szívét. És e Gondolat megszemélyesítője az intelligencia volt.“ (A. Bláha, Sociologie inteligence. Sociologická knihovna, Praha 1937. 90. o.)
