Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Színházi levél
ültetés, amely korszerűségével nagy erőssége az előadásnak. Tibor Rakovský, a Tragédia rendezője, az Oj Szónak adott nyilatkozatában elmondja, hogy a művel már fiatal korában megismerkedett, és annyira megragadta minden korban időszerű mondanivalója, hogy mindig újra meg újra visszatér hozzá. Nem tartja pesszimistának a Tragédiát, s ezt igyekezett kidomborítani rendezésében is. Szerinte Ádám és Lucifer két különböző véglet, két filozófiai szemlélet hordozója. „Az ő állandó összecsapásuk jelenti a drámai költemény cselekvésének fő magvát — mondja —, ezért e köré fogtam össze az egyes jeleneteket, ez a fő fonál, amely végighúzódik az egész játékon. Természetesen minden igyekezetem arra összpontosult, hogy a mű sokrétűsége és gondolatgazdagsága megmaradjon a színpadon." Rakovský, aki többek között Karvaš Ejféli miséjének, Brecht Galileijének mesteri színpadra állításával bebizonyította európai színvonalú rendezői képességeit, ezúttal ismét kitűnő munkát végzett. Rendezésének legnagyobb érdemét abban látom, hogy minden kegyelete mellett értő kézzel nyúlt a szöveghez, és rövidítéseivel színpadilag hatásosabbá és feszesebbé tette a drámát. Felfogásában Ádám jóval aktívabb, mint a budapesti előadásokon, valóban ő a Tragédia hőse, a küzdő ember, aki minden elbukása után talpra áll. Alighanem az erős rövidítések számlájára írható, hogy Ádám és Lucifer örök párbaja így másult, és különösen a Tragédia befejező képében gyengült is. Rakovský rendezői koncepcióját a Lucifert alakító Ctibor Filčík démonikus játéka, szellemet sugárzó, kajánkodó hanghordozása, gyakori néma, figyelő magatartása is kiemeli; Lucifere gyakran elkülönül, s nem annyira Ádámnak új tettekre ingerlő ellenlábasa, mint inkább az Űré, akinek minden jelenetben bizonyságot akar adni, hogy kontár munkát végzett. Egy német esztéta Hol tévedett Goethe címmel könyvet írt a német költőfejedelem tévedéseiről; közismert, hogy Shakespeare tengerrel ajándékozta meg Csehországot egyik művében. Ilyen kis elírás van Madách örökbecsű drámai költeményében is, és ezt Rakovský helyesen kiiktatta. A falanszterképben a gyermekek fej- alkatát vizsgáló'Tudós kijelenti: „E gyermeket orvosnak kell tanítni, Ebből pásztor lesz!“ Az ellentmondás ott van, hogy a kép elején a Tudós megmutatja Ádámnak a falansztermúzeumban az „ősvilág kihalt állatjait", köztük a szarvasmarhát is. Döntése tehát a múzeumi jelenettel ösz- sze nem egyeztethető. Štítnlcký a fordításban kitűnő szójátékkal él: „Z tohoto chlapca bude dobrý lekár. A z toho pekár.“ Leopold Haveri fiatalos Ädámja rokonszenves; töprengő és kételkedő csüggedtségében nagyon emberi, s játékában vannak olyan pillanatai is, amikor éreztetni tudja, hogy Ádám nem elbukásra, hanem újabb küzdelmekre és győzelmekre van predesztinálva. Kár, hogy összecsapásai Luciferrel nem elég dinamikusak, hiszen küzdőképességéböl többre futna, mint valami misztikus hitre, amely az Or előtt térdre kényszeríti: „Uram, legyőztél, lm porban vagyok Nélküled, ellened hiába vívok: Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.“ Az előadás egyik Évája, Zdena Grube- rová, az örök nő lírai elemeit erőteljesebben hozza előtérbe, mint a Tragédiában kevésbé hangsúlyozott hősit. Éva Polákovának, a másik Évának szép a szövegmondása, és bensőséges játékkal simul a minden színben változó Ádám- hoz. Az epizódszerepekben a színház legjobb színészei, köztük Gustav Valach, Martin Gregor, Mikulás Huba, Ivan Raj- niak, Eva Kristinová, Viera Strnisková és Eva Krížiková több szerepben is kiválóak. Az Űr szerepét a színház egyik legszebben beszélő színésze, Karol Ma- chata mondja meleg, romantikus hevülettel mikrofonba. Helena Bezáková jelmezei eredetiek, különösen az angyaloké mondható sikerültnek, de a főszereplők testén mesterkélten hatnak a meztelenségüket rejtő, halászhálóra emlékeztető ingféleségek. Végül említenem kell Ladislav Vychodil lépcsőzetesen gyűrűződő, zárt kupo
