Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - Sz. I.: Čapek és a magyarok - Capek, Karéi: Pest
Capek és a magyarok 'V TAVASZI LAKOMÁNAK nevezte egyik író a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának értekezletét, melyet 1936. június 8—12. között tartottak Budapesten. Az összejött vendégeket „a lélek nagy hősei“-nek nevezi, „ebben a korban, mely megtelt gyűlölködéssel, pártoskodással, zavaros mítoszokkal és amely nem akar kitalálni a háborús mentalitásból... Ez a korszak a szigorú pártok, a kíméletlen elkülönböztetés korszaka, egy olyan világban, ahol az általános szellemi és anyagi elszegényedés hajszolt versenyt fut egymással,“1 Ennek az értekezletnek egyik részvevője volt Karéi Capek, világhírű író is. Visszaemlékezését erre a kongresszusra (melyre korábban, azóta elhunyt özvegye hívta föl e sorok írójának figyelmét) és egyik napilapnak adott nyilatkozatát alább közöljük. . Bevallani is szégyellem: immár huszonnyolc esztendeje, hogy utolszor jártam itt. Már akkor is erre kanyargóit a Duna, és pontosan ilyen megejtően szép volt, mint most. Akkor is a folyam egyik oldalán a vár emelkedett; a túlsó parton az Országház ragyogott, teljes pompájában. Abban az időben azonban a nők óriási, virágos ruhákat viseltek, ezért az akkori benyomásom, hogy úgy mondjam, hatalmasabb volt. Mindezen túl: a visszatérés Pestre — tekintve néhány mozzanatot — a múltba való visszatérést is jelenti. Először: itt megmaradt még az esti korzó, mely nálunk, Prágában, a fordulat után, teljesen eltűnt. Ez talán azért történhetett meg, mert nálunk a kávéházakat az első emeletekre építették, úgyhogy a kávéházi nép tekintete inkább az égre s különféle elvi és vitás kérdések felé fordul. Viszont itt, Pesten, a híres Dunapart sétányát csupa kávéház szegélyezi, ezért is összpontosulhat a figyelem a járó-kelő emberekre, pontosabban a szebbik nemre. Az összefüggések észrevehetők abban is, hogy itt az elmúlt idők társadalmi folyamatossága még most is, teljes egészében, fennmaradt. Másodszor: itt megőrizték még az osztrák-magyar egyenruhákat, ami szinte különös, sőt kissé valószínűtlen hatással van ránk. Állandóan az az érzés kísértett, hogy körülöttem egy történelmi filmet forgatnak és vigyáznom kell, nehogy a felvevő gép lencséje elé keveredjek. Az ember azonban még idejében mindent megszokik; megszokja így a múltat is, legalább olyan mértékben, hogy csodálkozása feloldódik. Nehezebb volt azonban nem csodálnom, mennyire, milyen sokoldalúan idézi Pest Prágát. A város közepén hasonlóan a csodás lírai folyam kígyózik, csakhogy a Duna szélesebb és ellenkező irányba folyik, ami egyre zavart. Aztán a folyó fölött emelkedő vár és a várat környező szép, régi városrész, mely a mi Hradzsinunkra, kis utcáira, tereire emlékeztet; továbbá, az élet hasonló lüktetése, igen, egészen a konyhákig. Itt is jól étkeznek, bőségesen és szívesen, ellentétben néhány más nemzet szokásától. Es így folytathatnám tovább, — csak nem maradt érkezésem Ilyen irányú, elmélyedést Igénylő tanulmányokat folytatni, mert napjaimat komoly és tudományos üléseken kellett töltenem. 1 Pesti Napló, 1936. VI. 14. Sz. 7. A „Lidové noviny“ c. napilapban 1936. június 28-án megjelent cikk a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának budapesti értekezletéről. Karéi Čapek Pest
