Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Színházi levél
És végül a mítosz felé való fordulás sem korszerűtlen (bár Gardavsky azt mondja, hogy „Amikor a mítoszt csupán mesélni kezdték, ez a halálát jelentette!“ — de ezt meg kellene vizsgálni, s én úgy érzem, Ozsvald járható utat választott általa. Csupán arra figyelmeztetem őt, hogy a mítosz adta összehasonlítási és távlati lehetőségek néha lapos dolgokat is eredményezhetnek, s neki nem mindenáron új gondolati felfedezéseket kellene tennie általa, hanem a dolgok, a jelenségek összefüggései között létező szépséget, a képi valóságot kell megvalósítania. Duba Gyula Színházi levél A Szlovák Nemzeti Színház jubileumi évadja A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Szlovák Nemzeti Színház két prózai színpadán, a Hviezdoslav Színházban és a Kis Színpadon eredeti szlovák darabok bemutatásával szándékozik a jubileum jelentőségét emelni. A sort Ivan Bukovcannak a Hviezdoslav Színházban színre került Mielőtt a kakas megszólal... című drámája nyitotta meg, s a bemutató nagy sajtó- és közönségsikere teljes mértékben igazolta a színháznak azt a dicséretes törekvését, hogy az utolsó esztendőkben eléggé stagnáló szlovák drámaírást kimozdítsa állóvizéből. Bukovöan már előző színjátékában, a két esztendővel ezelőtt bemutatott, és ma is a színház műsorán szereplő Struccok estélye című darabjában találóan világította meg mai életünk némely visszásságát. Komédiája valahol a hegyek közt, egy előkelő hotel különtermében játszódik le, az arisztotelészi idő-, tér- és cselekményegység szigorú betartásával, ám ez a klasszikus forma korántsem adott régies, tegnapi jelleget a darabnak. A szlovák szerző mondanivalója ízig-vérig mai: a hotelban érettségijük huszadik évfordulóját ünneplő iskolatársak magatartásában megnyilatkozó fonákságok — közöny, bátortalanság és nemtörődömség — valóban beteg gócai, rákfenéi életünknek. Bukovöan iróniája helyenként elég mélyen az epidermisz alá hatol, s a visszásságok felfedésével — akár a sebész gyógyító kése — hasznos szándékú, gyógyító munkát végez az emberi gyöngék, rossz tulajdonságok sűrű bozótjában. Oj darabjában, amely egy tervezett trilógia második része, jóval mélyebben szánt az emberi gyöngeségeknek ebben a szimbolikus bozótjában, és anélkül, hogy könnyen befolyásolható, ingatag jellemű alakjai felett szószéklesen ítéleteit mondana, egy korszerű, de örök érvényű moralitás törvényei szerint elmarasztalja őket. Mint a szlovák írók legtöbbje, ezúttal Bukovöan Is a szlovák nemzeti felkelés témaköréből meríti mondanivalóját. Drámájában — ugyancsak az idő-, tér- és cselekményegység betartásával — negyedszázadnyi távlat után éretten és tiszta szemmel világítja meg a döntés elé állított embernek a legnehezebb próbatétel idején tanúsított magatartását. A vallomástétel hatásos, érezni minden jelenetén, hogy személyes élmények a sugallói, s hogy a szerző filozófiáját az idő megérlelte. A Mielőtt a kakas megszólal... tíz elfogott túsz magatartásán méri le az emberi jellem teherbírását, a gyengék és erősségek összeütközésében kibontakoztatva felelősségük fokát. Ártatlan, védtelen emberek, túszok magatartását a világ drámairodalmában számtalan dráma vette tárgyául. Elég talán, ha Arthur Miller, Emmanuel Robles, Sartre vagy a jugoszláv Mirko Božió drámájára utalok. Bukovöan érdeme, hogy az ismert témát új színnel gazdagítja. Egy meg nem nevezett szlovák kisvárosban ismeretlen tettes leszúr egy őrt álló német katonát. A megszálló hadsereg őrnagya a statáriális rendelkezések értelmében tíz embert fogat le, és a parancsnokság pincéjébe zárat. Az őrnagy gazembersége és alávalósága nem abban nyilvánul meg, hogy a tíz ártatlan embert a tettes elfogatására megszabott határidő letelte után ki akarja végeztetni — hanem abban, hogy egy túsz ki
