Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Az Agnus Dei helye Egri regényírói műhelyében
Az Agnus Dei helye Egri regényírói műhelyében I. A csehszlovákiai magyar szépirodalomban Egri Viktor futotta be az eddigi leghosszabb (és még ma is nyitott) pályát. Azon élő, vagy legutóbbi években elhunyt írók közül, akik hozzávetőlegesen egy időben indultak vele (Győry, Forbáth, Darkó, Tamás Mihály, Mécs, Vozári, Farkas István stb.), az 1938-at követő években egyeseknek a pályája átmenetileg vagy véglegesen megszakadt, másoké pedig kikapcsolódott az itteni kisebbségi irodalomból. Egri félévszázados írói útján a szlovák állam idejében való kényszerhallgatásától eltekintve nincsenek megszakadások, zökkenők, de műfaji szempontból jelentős eltolódások tapasztalhatók benne. 1924-től (első kötete megjelenési évétől) 1945-ig írói produkciójában mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt a regényé volt a vezető szerep. Ez alatt a két évtized alatt egy novelláskötet mellett öt regény került ki a keze közül. Két regénye (Felkél a Nap, Bgö föld) a magyarországi hangadó irodalmi körökben is figyelmet keltett; a Felkél a Napot például Illyés Gyula méltatta elismerőleg a Nyugatban, 1928-ban. Az itthoni kritikában elhangzott olyan vélemény is (Váljok Sándortól a Tábortűz 1935. évi májusi számában), mely szerint „a szociális gondolatnak legteljesebb megtestesítője, Egri Viktor... talán az egyedüli író Szlovenszkón, akinek sikerült regényt írnia“. 1945 után az addig kizárólag epikában tevékenykedő író alkotó energiái zömét a drámaírásra csoportosította át. Ennél a lépésnél minden bizonnyal az játszott döntő szerepet, hogy a faji üldözés idején átélt élmények és a felszabadulással beállt társadalmi változások ábrázolásához a drámát érezte a legközvetlenebb és legkifejezőbb műfajnak. Termékeny drámaírónak bizonyult, 25 év alatt írt színműveinek száma meghaladja a tizenkettőt. Nagyobb színpadi sikert és jelentősebb határontúli elismerést eddig még egyik műve sem ért el, de az Egri-drámáknak kétségtelenül megvan az az érdemük, hogy az előző korszak (1918—45) néhány figyelemreméltó próbálkozása után (Lányi Menyhért, Sebesi Ernő, Sándor Imre) végre megalapozták a csehszlovákiai magyar drámaírást. A fő erősségének tartott regény műfajában meglepő lemaradás mutatkozott Egrinél. Sokáig régi regényei feleslegesnek tűnő átdolgozására pazarolta az erejét, és 1960 és 1965 között írt két új regénye (Szívet cserélni nehéz, Megmondom mindenkinek) a régi művészi színvonalának érezhetően alatta maradt. Nagyobb sikert ért el a novellával, melyet a két világháború között is eredményesen művelt. Régi novellái között találunk olyanokat is (Békesség, Harcosok és a leány, Kamba és az arany, Madeleine), melyeket a mi irodalmunk viszonylatában a műfaj legjobbjai közé kell sorolni. Ugyanezt mondhatjuk a felszabadulás után született olyan sikeres írásokról is, mint a Keserű égbolt, A máglya, az Anna, a Befejezetlen levelek, a Piri stb. II. Egri legújabb regénye, az 1969-ben kiadott Agnus Dei, lényegében azt a realista regénytípust képviseli, mint a Felkél a Nap, illetve annak átdolgozott változata, az olvasóközönség által ismert Márton elindul1. Fejlődésregény, mely fordulatos cselekmény sodrában ábrázolja egy emberi jellem alakulását a zsenge gyermekévektől a férfikor teljében bekövetkezett halálig. Az új regény hőse, Jankó Tomanek, a Márton elindul Mártonjához hasonlóan nehéz sorsú munkásgyerek, akinek az életútja azonban — Márton pozitív fejlődésével éles ellentétben — korán negatív irányt vesz, útvesztőbe torkollik. Családi kapcsolatai 1 Az összehasonlításoknál a továbbiakban a Márton elindulra hivatkozom.
