Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Lenint éneklik a Kárpátok (Kárpáti Könyvkiadó, Ungvár)
és hatásosabban mondani a szegénységről, a kiszolgáltatottságról, mint Sáfáry teszi e versében meg néhány hasonlóban, amelyek most — végre — megint olvashatók. Emlékszem, milyen örömmel fogadtuk annak idején Sáfáry László vékonyka verseskönyveit. Nem csupán gondolati tartalmuk miatt szerettük, hanem azért is, mert magunkénak éreztük a költői vállalkozás igényességét, „lendületét" és „Verhovina“-vonzódását. A múlt kötelez. Sáfáry László műve-végezetlenül tűnt el a második háborúban; összegyűjtött verseit olvasva hűséggel gondolunk rá: embernek is, költőnek is szilárd hitű forradalmár volt. A korán jöttek és a korán távozók tisztasága veszi körül emlékét. Dobossy László Lenint énaklik a Kárpátok A kárpátukrajnai magyar irodalom alig negyedszázados története nem nagyon ismert a magyarul olvasók előtt. Igaz, az utóbbi időkben egyre gyakrabban kapunk hírt a Kárpátalján élő írók tevékenységéről, egy-egy könyvük megjelenése alkalmából a szovjet sajtóban is helyet kapó értékelésről, visszhangról. Jobbára csak a költő Kovács Vilmos és a Kárpáti Igaz Szó című napilap főszerkesztője, Balla László ismert az ottani irodalomból; meg kell őszintén mondani, rajtuk kívül alig van olyan író vagy költő, akit a magyar nyelvű irodalomnak számon kellene tartania. Az idősebb alkotók fejlődésükben megrekedtek, és a fiatalok [Kecskés Béla, Györke Zoltán] sem váltották eddig még be az indulásukhoz fűzött reményeket. Igaz, hogy egy egészen fiatal költőgárda most van kialakulóban, és talán nem mondunk nagyot, ha tőlük várjuk a kárpátukrajnai magyar irodalom kissé megrekedt folyamának a fel- frissítését. Nekik már a sematizmus korszakáról csak gyerekfejjel átélt, halvány emlékük van, irodalmi indulásukat nem kötötte egy rosszul értelmezett irodalompolitikai doktrína. Őszinteségük, lírai kitárulkozásuk fedezet lehet arra, hogy valóban új mondanivalóval előlépő és azt új formában megfogalmazó költőcsoport- tál lesz dolgunk. A kárpátukrajnai magyar nyelvű könyvkiadást éppen a fent említett okokból csak egy-egy mű képviseli, s a kisszámú megjelent magyar könyv között újdonságként hat a cselekvő forradalmárnak, Leninnek emléket állító szép kivitelű antológia. Habár eredetileg nem magyar nyelvű összeállítás, hanem az ukrán nyelvű kötet magyar fordítása, mégis érdeklődéssel lapozza az ember változatos dokumentumanyaga és legfőképpen A nép gondolatvilágában című fejezete miatt, amely szép számban tartalmaz II- jicsről szóló dalokat, énekeket, kolomij- kákat, legendákat, meséket és egyéb népköltészeti alkotásokat. Az összegyűjtött anyag jól példázza a szinte legendába illő, mesehősként beállított Lenin Kárpátukrajna iránti szeretetét. A naivul, nemegyszer költői formaeszközök hiányával megírt visszaemlékezésszerű versek a nép gondolatvilágának egyszerűségük- ben-tompaságukban is nem kevés bájt kölcsönző tükrözői. A népköltő nem írta szerzeménye alá a nevét, s ahogyan ala- kulit-formálódott a dal, úgy lett egyre tisztább, néha már a sok százados nép- költészeti remekekhez hasonlítva is népdaltisztaságú. Sohasem elszakadva a nép gondolatvilágától, a költői szépségű kárpátaljai táj meghatározó szerepét és dalindító töltését mindig magáénak tudva. Bárkiről szól is a dal, a természeti képek gazdagsága-színessége jelzi, hogy a kitüntetettet (akiről a népdal szól) éppen úgy szeretik, mint szűkebb hazájukat. A Kárpátalja tragikus, sorsú költőjétől, a korán mártírhalált halt Sáfáry Lászlótól olvashattunk ehhez hasonló költői sorokat: Illatos ligetben Kányafa virága, Szeretlek én téged Hazám földje, drága. (Kányafa virága) Vagy más helyütt: Hej kányafa, napos lankán, Kányafa virága. Virágba borultál te is, Verhovinánk drága. (Felvirágzott Huculország) Ezek a nép között szájról szájra járó dalok sokszerzőjűségükkel, alakítható-
