Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Lenint éneklik a Kárpátok (Kárpáti Könyvkiadó, Ungvár)

ságukkal-formálhatóságukkal megőriztek valamit az egyszerű népköltészeti műnek talán mosolyogtatóan sematikus gondo­latvilágából, ,s ami a hurrá-optimizmust magának valló költőnek ízlésbeli eltéve­lyedés, az náluk ősi időktől fogva fenn­álló, naivságában is komoly fohászkodás. Tudva, hogy c,sak ember Jár közöttük, mégis istenméretűre növesztik, megbe­csülik azzal, hogy kiemelik szürke hét­köznapi világukból, .s benne látva életük megváltoztatóját, benne köszöntik a fel­szabadítót. Még akkor is ezt teszik, mi­kor tudják, hogy a velük kezet fogott, egyszerűségében minden népvezért felül­múló ember nem vágyik ilyen hozzá nem Illő babérokra. Művészi alkotásaikkal azokhoz a naiv festőkhöz hasonlítanak, akik engedik, hogy átömöljön rajtuk a világ, és amikor élményeiket formába öntik, csak a (nem rossz értelemben használt) primitív látásmód velük szüle­tett formálóereje vezérli őket, az eltorzí­tott alakban is — a még mag nem ron­tott szemükkel — az általuk életrehívott varázslatosat látva. Talán ezért olyan ki- fejezőek a népdalokat-vcrseket illusztrá­ló képzőművészeti alkotások, M. Ozernij A lenini dekrétumok Huculföldön című, bumfordiságában is megejtő kerámiája, és azok a tálak, amelyek Lenin alakját viselik magukon. Iljics a Kárpátokban a címe annak a fejezetnek, amelyben hivatásos írók és költők versekkel, novellákkal, kisregény- és regényrészletekkel adóznak a nagy forradalmár emlékének, születésének év­fordulóján önmagukat is faggatják-val- latják, vajon mennyit sikerült Lenin örökké lankadatlan, sohasem nyugvó munkatempójából sejtjeikbe átmenteni, vajon hogyan kötődnek ahhoz az eszmé­hez, melynek neve egyszerűen csak For­radalom: „Ha pedig olykor önmagomba nézve / fürkészem: rajtam nem csak puszta név-e / a kommunista — keresem magamban / Lenint — akármilyen pa- rány adagban.“ (Balla László: Ismerem Lenint) Az antológia szépirodalmi része mellé gazdag dokumentumanyag sorakozik. Többek között részleteket olvashatunk a Karpatszkaja Pravda 1924-es, Lenin emlé­kének szentelt szerkesztőségi cikkéből, a Csehszlovák Kommunista Párt kárpáton- túli szervezetének 1924-es felhívásából, amely a Lenint gyászoló menetben való részvételre mozgósít. Korabeli újságok fakszimiléje és egyéb munkásjellegű ki­adványok, plakátok, ma már történelmi dokumentumként őrzött munkásmozgalmi ereklyék tanúsítják a Kárpátalján kibon­takozó, Lenint magukénak tudó forra­dalmi mozgalmakat. Mégis a kötet válto­zatos anyagából a nép gondolatvilágá­ban élő forradalmár alakja, a kolomij- kákban, népdalokban hűséggel őrzött Le- nin-alak a legélettsljesebb. Talán az egy­szerűség magyarázza, talán más. Akár­hogy van is, a népművészeti falitálra formált Lenin-alak többet mond minden művészi plakátnál. Azt sikerült benne megfogni a népművésznek, ami korunk forradalmárának a lényege. A legna­gyobb tiszteletet és alázatot az egysze­rű nép, a „tömeg“ iránt, hiszen annak ereje nélkül nem hős a hős, nem nagy ember még a legnagyobb népvazér sem. (Kárpáti Könyvkiadó, Uzsgorod, 1969.) Szakolczay Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom