Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - B. Nagy Ernő: A nemzetiségi kérdés Finnországban

idiómát, viszont a svédek túlnyomó többsége tud finnül is. Mondjuk, hogy ez az állampolgári lojalitás minimuma? Fölösleges; ha Johansson úr, finn állampolgár otthon marad a svéd lakosságú városkában vagy halászfaluban, egész életét leélheti anélkül, hogy meg kelljen szólalnia finnül. — A különbség magyarázata inkább az, hogy elsősorban a vegyes lakosságú területeken beszélik mindkét nyelvet, s a svédek zöme ilyen vidékeken él.

De térjünk vissza a „kisebbségi“ (milyen alkalmatlan szó ez a finnországi viszonyok között!) iskolaügyre. Nos, a legfeljebb 350 000 főre tehető lélekszámú svédség — hozzávetőleg ennyi lakosa van Magyarországon Somogy vagy Heves megyének — hatalmas és komplex, minden szinten tökéletesen kiépített oktatási hálózattal rendelkezik.

1965-ben az együttvéve 6032 egységből álló alsófokú iskolahálózat (elemi és úgynevezett állampolgári iskolák) hét százalékában: 449 intézményben volt svéd a tanítási nyelv. A középfokú tanintézeteknél ez az arány 9 százalék (55 középfokú iskola!). Megfelelő arányban találhatók svéd szakiskolák is, sőt például a négynavigációs iskola közül kettőben svéd a tanítási nyelv, hisz a partvidéken élő nemzetiség fiai közül arányszámuknál jóval többen lesznek hajósok. Csak a kereskedelmi iskolák rendszerét véve alapul: az 1966/67i-es tanévben alsófokú kereskedelmi iskola (az elemi után két év) 66 volt, ebből 7 svéd; középfokú (az ötosztályos „középikola’ elvégzése után két év) 53, ebből ugyancsak 7 svéd; a csúcson pedig ott található a két svéd kereskedelmi főiskola (Helsinkiben és Turkuban). A svéd nyelvű felső- oktatási intézmények közül kiemelkedik a turkui svéd egyetem (Abu Akademi), amely evangélikus lelkésztől vegyészmérnökig mindenféle szakembert képez. Itt egyébként néhány olyan szak is van, amely egész Finnországban csak ezen az egyetemen található (pl. zenetudomány); az ilyen szak iránt érdeklődő diákok a svéd egyetemre jelentkeznek, akár svédek, akár finnek. Hozzá is kell' tenni, hogy az iskolarendszernél egyébként sem merev a nemzetiségi elkülönülés, a finn nyelvű tanintézetekben sok a svéd hallgató, és megfordítva: az általam meglátogatott svéd nyelvű felső- oktatási intézményekben a hallgatók 10—12 százaléka finn volt. Az intézmény kiválasztásában nyilván sokféle meggondolás is helyet kap. Valószínűnek tartom, hogy sok finn diák azért tanul svéd nyelvű intézetben, hogy ezzel eleve nyitva álljon előtte az út, ha netán egy időre Svédországban kíván állást vállalni.

Ez azonban csak az iskolaügy. Hasonló a helyzet a kulturális élet más területein is. A tömegkommunikációs eszközöket tekintve például: az 1967-es adatok szerint a 211 finnországi újságból 20 volt svéd nyelvű, köztük a legnagyobb a külföldön is jól ismert Hufvudstadsbladet (Fővárosi Lap; 69 000 példányával az ötödik legnagyobb finnországi újság). Természetesen számos képeslap, szaklap, folyóirat is jelenik meg Suomiban svéd nyelven. A finn rádióállomások szöveges műsoridejének mintegy húsz(!) százaléka (pontosan: évi 2774 óra) kerül svéd nyelven közvetítésre. A televíziónál pedig olyan következetesen valósították meg a kétnyelvűséget, hogy a híradások egyik felét finn, másik felét svéd bemondó olvassa fel. Aki valamelyik nyelvet nem ismeri, magára vessen.

Az irodalmi, művészeti életben nem kevésbé tágak a lehetőségek. Négy, sőt egy kísérleti színpadot is beleszámítva: öt svéd nyelvű színház működik az országban: három Helsinkiben, egy Turkuban, egy Vaasában. Feltehető azonban, hogy például a turkui svéd színház közönségét nemcsak a tízezer főnyi helybeli svéd közösség alkotja, hanem a környék lakosai, továbbá a turkui finn értelmiség, polgárság is. Ugyanez érvényes a fővárosra is. Igaz, hogy a finn színházkultúra hihetetlenül fejlett (ebben a kis országban a kísérleti és amatőr együtteseket nem számítva 36 színház működik!), mégsem könnyű elképzelni, hogy a svéd helsinkiek, akiknek száma Szolnok vagy Szombathely népességével vethető egybe, három színpadot tarthassanak fenn. A városok kétnyelvű lakói nyilván mindkét színházi hálózat közönségét alkotják, s ha egyik héten a Vasút tér gránitkockáin csúszkálva a Kansallisteaterit, a finn Nemzeti Színházat látogatják meg — mondjuk — a Jó embert keresünk kedvéért, a másik héten esetleg a svéd színházban nevetnek végig egy kabaréműsort.

Ami az irodalmat illeti: Finnországban külön svéd irodalmi társaság működik (1800 taggal), továbbá önálló svéd írószövetség (160 taggal). Svéd nyelvű irodalmi folyóiratot csak egyet ismertem meg, s ez a Vaasában megjelenő Horisont. A nyugat