Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - HAGYOMÁNY - Fried István: A csehszlovákiai magyar irodalom kezdeteihez
kebb értelemben vett lírai versei között sincs igazi, a szó Petőfi vagy akár Vörösmarty értelmében vett szerelmes verse. Az sem fogadható el, hogy a népiesség tekintetében Czuczor közvetlen elődje volt Petőfinek; Petőfi ugyanis nemcsak magasabb szinten folytatta a Czuczor művelte népdalköltészetet, hanem minőségileg hozott mást, merőben újat és eredetit. Azzal viszont már egyetértünk, hogy az Athenaeum nagy nemzedékéből ő haladt legkövetkezetesebben a forradalom felé, s ő tartott ki mellette mindvégig „rendületlenül". „Negyvennyolcban Vörösmarty megriad, Toldy pedig meghátrál. Bajza eljut Kossuthig, Czuczor Petőfiig.“6* A Czuczor-irodalom időben legutolsó darabja Tóth Dezső Két „Vörösmarty-epigon" című tanulmánya. Már a címbeli minősítés idézőjelbe tételével tudtunkra adja a szerző, hogy a szóban forgó költőket (Czuczort és Garayt) ő sem tekinti epigonoknak, majd így folytatja: „művük nem annyira Vörösmarty közvetlen követését mutatja, mint inkább azt, hogy ugyanaz a kor nagyjából azonos világnézeten belül hatott rájuk. S ha egyben-másban a nagy költő nyomdokain haladtak is — nem egy vonatkozásban megelőzték vagy túlhaladták őt, s származásuk, életformájuk szerint is figyelemre méltó sajátságok különböztetik meg művüket a kor legnagyobbjáétól csakúgy, mint egymásétól" fi5 íme, a megvizsgált kérdéskomplexum tömören megfogalmazott bevezetője. Ezeket a szerteágazó kérdéseket ilyen hármas relációban, s ilyen megalapozott tudományos szinten Tóth Dezső elemzi először. A neves Vörösmarty-kutató nem kisebb feladatra vállalkozik, mint a három költői életmű osztályh3lyzetbeli .s eszmei-világnézeti gyökereinek párhuzamba állítására, valamint arra, hogy egy-egy műalkotás tükrében kimutassa a rájuk ható egyazon korszellem és társadalmi-politikai cselekvés motiválő-inspiráló erejét — s tegyük hozzá, hogy mindezt, ha nem is kimerítő teljességgel, de mindenképpen figyelemreméltó eredménnyel valósítja meg. Horváth János dolgozata óta ez az első szakszerű, komoly forráskutatáson alapuló Czuczor-tanulmány, melyet a további kutatás forrásértékű adalékként felhasználhat. Dolgozatunkban lehetőleg teljes képet igyekeztünk adni a Czuczor-irodalom helyzetéről. A kép, mint láttuk, .semmiképpen sem mondható megnyugtatónak. Ezért arra törekedtünk, hogy a munkák tömör értékelésén kívül: több-kevesebb részletességgel tárgyaljuk a főbb problémákat, az elvégzendő feladatokat. Egyúttal jeleztük azokat a kérdéseket, melyek mielőbbi tisztázást igényelnek, s amelyek további kutatásaink fontosabb csomópontjait fogják képezni. m Uo. 23. 1. 85 Tóth D.: I. m. 633. 1. Fried István a csehszlovákiai magyar irodaSom kezdetéhez Komlós Aladár a Génius című aradi folyóirat 1924. júliusi számában keserűen állapította meg: „A szlovenszkói magyar irodalom — legalább ma még — csak földrajzi s nem szellemi elhatárolást jelent.“ Ugyanennek a lapnak augusztusi számában Jarnó József ingerülten követeli a leszámolást a dilettáns-nemzetieskedő irodalom- s történelemszemlélettel. Horvát Dani (!) Regék a magyar múltból című könyvéről egy pozsonyi lap ezt írta: „Ennek a könyvnek minden magyar család asztalán ott kell lenni.“ Jarnó azt hangoztatja, hogy „Egyszer már le kell számolni ezzel a kacagányos kútmérgezéssel, mely egyaránt diszkreditálja a magyarságot és az irodalmat.". A fentiekkel rokon álláspontot vall a Kassai Naplóban Fábry Zoltán is. Élesen meghúzza a határvonalat „provincializmus és emigráció, dilettantizmus és internacionális európai nívó" között. 1926-ban „Szlovenszkón még nincs — irodalom". Nincs olyan irodalmi folyóirat, mely tömörítené a színvonalas, az európai (ezen belül a cseh, a szlovák, a magyar) irodalom modern s haladó törekvéseivel együttlépni kívánó művészeket. „Élveztük és élvezzük az erdélyiek vendégszeretetét" — céloz a Korunk, a Génius s a Periszkóp szerkesztőinek a szlovákiai irodalmat magukhoz ölelő szándékára, ám a bé-
