Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Zeman László: Modern költészet az oktatásban

gos eredményét a modern verssel való foglalkozások útján az Ideiglenességükkel provokáló részmegoldások mindig újabb olvasásra ingerlő interpretációkövetelménye cseréli fel.

.. .Az így kialakított magatartás pedig visszahat a korábbi korok költészetének és általában a költészetnek az olvasására."

(Rövidítve — Dankmar Venus: Colans „Sprachgitter“ im 4. Schuljahr? 131—132. 1.)

A drámát, jobban mondva a drámait Brecht Jasager és Neinsager műve, valamint Wolfgang Weyrauch rádiójátéka Das grüne Zeit alapján analizálja E. Nündel és A. C. Baumgärtner. Bevezetésül a drámaiba a legegyszerűbb modellre törekszenek. A jelen drámájának differentia specificájaként hozzák fel, hogy a valóságot nem ábrázolja, hanem vitatja (stellt zűr Diskussion). A zárt forma tehát itt is lezáratlanra váltott, a dráma a szövegen túl egészül ki; a játék befejeződik, a kérdés megmarad és aktivizál. Az első lépésnek a műfajban könnyen áttekinthetőnek kell lennie, ilyen vonatkozásban ajánlják pl. Brecht Die Ausnahme und die Regei, Die Massnahme és Die Ho- ratier und die Kuriater műveit.

Az Igent mondó és a Nemet mondó egyazon témának két különböző kontextusú változata, Ítélet az expedíció továbbhaladását gátló sérült, „beteg“ fiú fölött, akit az elsőben a rituális szokásnak megfelelően szakadékba vetnek, a másikban pedig megtagadják e szokást. (Az Igent mondó ban a „mentőexpedíciót“ veszélyezteti céljának elérésében, a Nemet mondó ban kutatóexpedícióról van szó, s a közösségi érdek nem lét- fontosságú.) A zöld sátorlap formáját a montázstechnika ős a belső monológ képezi

— a sarkkutató Scott kapitány monológja szemközt a vereséggel, kudarccal, önmagával és a fagyhalállal —, két tényező, amely a modem irodalom általános kellékévé lett.

Az ismétlődő jellemző jegyekből önmagától adódik tulajdonképpen, hogy a modern lírai vers, az elbeszélés, az egyfelvonásos és a rádiójáték kölcsönösen reflektálják egymást, s azonos, átfedődő elemeiknek tudatosítása megkönnyíti a „modern" érzékelését és megértését. Sőt, a szerzők véleménye szerint a drámainak egyszerű alakban szemléltetése megnyitja az utat a klasszikus drámához vagy akár a görög tragédiákhoz.

A fenti rádiójáték szövegének összehasonlítása Scott kapitány naplójának idevágó részeivel és Stefan Zweig Dér Kampf um den Südpoljával az anyag megformálásának a vegykonyhájába nyújt betekintést, a költészet mibenlétét villantja fel — a költészetet mint kifejezésre irányulást, a nyelv sajátos használatát, a nyelvet mint formát és egyúttal a formát mint értelmezést.

Az ismertetésben a tanulmánykötet aspektusait és a módszertani hozzányúlás lehetőségeinek taglalását kíséreltük meg visszaadni viszonylag részletesebben. Mivel az irodalomtudományban a szaktudomány és pedagógiája közti kölcsönhatásban a taníthatóságot (némi túlzással?) fogalomrendszerének verifikáló kritériumai közé sorolhatjuk, a modern irodalom didaktikája egyúttal tájékoztató bevezetés lehet a modern nagyon is komplex kérdéskörébe. Nem várhatunk, magától értetődik, teoretikus teljességet. A tanulmányok, feldolgozások már bizonyos irodalomelméleti háttérre támaszkodnak. A kisepika elemzéseiben Wolfgang Kayser tankönyvszámba menő Das sprachliche Kunst- werk mintáit érezzük, modern irodalommal foglalkozó munkáit, Walter Killy, Fritz Martini nevét a bibliográfiában találjuk meg, a líra tárgyalásában a szerzők idézte

H. Fridriechet említettük.

A modern fogalmának bevezető meghatározását is ezek szerint használhatósága szemszögéből kell megítélnünk. A modernnek az orosz formalizmusra visszavezethető nyelvi-formai újításra, innovációra korlátozását egyoldalúnak mondtuk (vannak művek, amelyek formai újítások feltűnő szimptómái nélkül modernek, azonkívül az innováció önmagában túlságosan viszonylagos érték, az irodalmi alkotásnak még másfajta áramkörökre van szüksége ahhoz) hogy egyáltalán alkotás és ezen belül modern legyen). Viszont el kell ismernünk, hogy a nyelvi formára mint leíró kategóriára összpontosulás (a külső formától a belső forma felé, a forma-jelentés egységben a közvetlenül re-