Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Bereck József: Fekete, fehér meg szürke

azt a százegynéhány könyvét, amit ösztöndíjának abból a részéből vett, amit valahogy nem sikerült elinnia.

Akkor még nem tudta, hogy lapos üvegbe vásárolja a rumot, s örült, hogy az asz- szony figyelmesen hallgatja, habár az öröme soha nem tartott sokáig, mert a nő a végén a kezét tördelve mindig szabadkozni kezdett, hogy ezt soha meg nem érti, szörnyen sajnálja, mert nagyon szeretné megérteni; ezt én soha meg nem értem, és nemcsak a vallás miatt, de főként az után a minden után, amit átéltem; s miután egy ócska kunyhó négy fala közt hagytam a fiatalságomat, honnan vegyem most a bátorságot ahhoz, hogy felnézzek valahová a magasba, elviselhetőbb sorscsapásra gondoljak, és arra, hogy milyen változás történik minden emberrel!

Kilenc óra ötven, a 27-es előadóteremben az újromantikusokat adja elő az öreg. Fel kellene hívni Klárát, Rózsi néni lehívná a portára.

Bement a postára. A vonal foglalt volt. A hosszú combú postáslány unatkozott.

Staudt-Csengeli Mihály: Figurális kompozíció (szénrajz, 1967]